Bréking Nyúz

Jó volt ez a pár nap, ami megfeszített melóval telt most. Elvonta a figyelmem mindenről. Jó volt kicsit kiszakadni a megszokott miliőmből, dolgozni, elfogllani magam, és azt érezni, hogy fontos vagyok. Nem, ez nem megint egy önsajnálós post lesz, csak éppen, mivel képtelen vagyok aludni, így gondolkozom. :)

Bűszke vagyok dolgokra, hiányoznak dolgok, mérges vagyok, dühös, sokszor csalódott, ingerült, és még sokminden más. Kívülre pedig kiült a jó öreg mosolyom mint régen, ami frankón elfedett mindent. :) Jóez, nem tagadom, ha nem kérdezik mi a baj, akkor mindenkinek jobb. Nekem azért mert nem juttatják eszembe a kudarcaim, nem szembesülök a hibáimmal, azzal, hogy mit cseszek el azzal ahogyan élek. A többieknek pedig azért mert

ad1, úgyse nagyon érdekli őket. :)

ad2, ha elmondom se változik semmi, ugyanaz van nem egész 2 éve. Max sajnálnak azért a sokmindenért ami borzasztóan tud ám fájni, de köszönöm, ebből már nem hiszem, hogy kérek.

Tudjátok sokat beszélek a gondjaimról. Túlságosan sokat, de az elmúlt 2 év tanulságai közt felfedeztem olyanokat is, amelyek alapkőként szolgálnak más dolgokhoz. Vegyünk egy példát, ami a körülöttem elő emberek moralitását és lojalitását hivatott boncolgatni: Leülök valakivel, kinyitok egy sört, elmondom mi bánt újra és újra. Viszont nem változik semmi. Sokakat bosszant ez, csak eltűrik tőlem, egyeseket talán érdekel valamilyen szinten, mások pedig agyban még csak ott sincsenek. A szemükben látom, hogy máshol járnak, és hiába örülök a hallgatóságnak, ennél nekem jóval több kéne. Nem mondom, hogy olyan mintha a falnak beszélnék, de azt vettem észre, hogy nem változik semmi az ég világon. Beszélek dolgokról, amelyek ráadásul a gondjaim felszínét súrolják, "kiöntöm a lelkem" (lófaszt, kb nulla, nincs olyan aki tudja mik zajlanak bennem), azokban a percekben jól is vagyok, azokban a sörökkel dúsított mámoros pillanatokban kicsit felszabadultan érzem magam, és talán ez kitart aznap. Aztán sajna megint ugyanott tartok, és mivel más képtelen segíteni, így max magam próbálok változtatni. Te jó ég, ezt olvasva akár ilyen öngyilkosjelölt izé is lehetnék, pedig csak arról van szó, mennyire felszínesek már bizonyos dolgok/emberek, és mennyi minden változott egy ominózus eset óta, ami bennem egy komplett gondolat lavinát indított meg, amely porrá éregge agyam addigi elvek és gondolatok, illetve érzések ágaiból szőtt erdejét. (visszaolvasva még jól is hangzik. :) )

Nos emiatt nem boncolgatok már dolgokat. Ebben sajnos nagyon hasonlítok anyukámra. A problémákat inkább kerülöm, nyelek, vagy éppen akár homokba és képes vagyok dugni a fejem, ha úgy hozza a sors. Apropó: SORS. Micsoda egy álszent baromság ez, de erről majd késöbb. Van az a mondás, hogy amiről nem beszélünk az nem létezik... hát öhhmmm, valamelyest így próbálok létezni mostanság, csak tudjátok, ezeken az unalmas estéken vág belém újra és újra a tudat, hogy is vagyok valójában, és hogy mennyire érzem magam egyedül. Az egyedül létem alapja a nulla %-os kiterjedéssel rendelkező párkapcsolati mércém. :D Mondhatni ezen a téren az utóbbi időben elég szar az arányom. :D Röhögök most majdnem, de csak kívülről. Vicces dolgok ezek valahol. Sír a szám, de változtatni képtelen vagyok, és már bele is fáradtam a töketlenségembe. Sokszor, sőt számtalanszor beszélgetek Tomkával erről, meghát mivel pasik vagyunk, ennek hozományáról a sexről is. Igen, az is rég volt, sőt... De tudjátok mit? Leszarom.

Nekem már milliószor többet ér egy kedves szó, egy dicséret, egy gesztus, és ami igazán hiányzik egy belsőséges kapcsolat ( természetesen egy elenkező nemű egyénnel :D... valjuk be fontos részlet, és már megint a "kínos szituban is viccelődök" ), és az annak hozadéka. Egy érintés, egy apró puszi, egy csók, egy simogatás, egy mosoly, és akármi... Fújjj milyen nyálas vagyok mi?! Leszarom. Nem kötelező olvasni a blogom. :) Már ez sem mozgat mivel mióta megkezdtem a 75%-a negatív jellegű post (erre régebben már kitértem), és azóta sincs változás az életemben. Most per pill tökjó. Csak úgy ömlenek a szavak az ujjaimból, kattognak a billentyűk a macbook-on, én pedig közben az ágyamban ülve formálom őket szépen, egymás után.

Noigen, a SORS. Fúha. Kemény dolog. Kb nincs ilyen, ezzel le is tudhatnám, de tovább megyek. Sinus görbe megvan? Na akkor kb így tudom leírni, vagy inkább lerajzolni az életem görbéjét. Igen, persze "mindenkinek ilyen", csak nálam van egy csavar, ami az, hogy a jó szakasz fél évnél sosem tarott tovább eddig soha. Egyetlen egyszer, sok sok évvel ezelött. Viszont visszatekinteni nem akarok, mert tudom mit gondolok a multamról, ismerem az összefüggéseket, és mondjuk úgy voltam annál nagyobb idióta is, mint amekkra jelenleg vagyok. Kemény, mi! Durva, hogy ezt még lehet fokozni. :D Nekem legalábbis sikerült. Ez a része nem panasz, iszom a dolgaim levét. A sorsban mint kiderült nem hiszek, bár kb már nincs olyan amiben hinnék. Legyen az élő, kitalált, vagy akármi. Az emberekben sem. Szkeptikus lettem, borulátó, és ateista. Utóbbi kényes téma, mert néha még én is azon kapom magam, hogy próbálok pár szót váltani egy magasabb hatalommal, bizonyos helyzetek miatt.

Nézzük más semmel. Ok, legyen. Van SORS. Most akkor jobb? Ráfoghatjuk erre, de akkor mégtöbb kérdés merül fel bennem, mint amúgy. Miért szopat engem? Most komolyan. :D Mi az elcseszett kis piros háromszögért nem botlok bele egy lányba?

Na ezért nem hiszek ebben. Mivel erre se lenne válasz. :) Másod sorban logikátlan. :)

Nem járok el sehova mondhatnátok, de nem is szívesen megyek már sehova. Nos, az ateista mögé odaírhatnám az antiszociálist is. :D Szerintem egy olasz kolostorban fogom hátralévő életem tengetni úgy 35 éves korom után, amikoris már élértem majd arra a szintre, hogy végképp tele lesz a faszom. :D Legalább a többi szerzetssel csinálhatok sajtot, meg jó sok bort. Ez is valami, na.

Everwood-ot is néztem, és teljesen odáig voltam, a környezetért, a hegyek a kisváros mellett, a szerelmes fiatal pár, a nehézségek amit legyűrnek, meg minden, és olyannyira beleszerelmesedtem az egészbe, hogy szinta magaménak akarom tudni, átélni. Nem lenne rossz. Még azt is megkerestem kivéncsiságtól, hogy egy utah állam beli kisvárosban létező házak, és helyrajzi dolgok közt forgatták a részeket. Igen, már tudom elöre, pár napon belül megint el fogom kezdeni elölről, mert egész egyszerűen jól esik a lelkemnek. Ennek kapcsán aki tud angolul ezt nézze meg: www.youtube.com/watch

Minden egyes szóval azonosulni tudok, ugyanis így látom a dolgokat énis. Sokaknak segítettem, asszem ideje velem is történjenek jó dolgok, és kilábaljak ezekből...

Ejtek pár szót a boltról is.

Jól állunk, de  anyitással lehet csúszni fogunk sajnos. Ma is kint voltunk a nagykerben, vásároltunk nagyerőkkel. Jó volt, de végére már eléggé kivoltam. Meglett a szerelő állvány is, fégül szép piros FEEDBACK SPORT állványokat vettünk. Lett egy rakás alkatrész és kiegészítő is, sajnos még bringánk nincs. A szervíz is alakul, van bovdenünk, olajunk, minden ami kell. A bolt be lesz kamerázva teljesen, alakul a rács szerkezet is a nyílászárókra. Beszéltünk a pénzről is, ez is remélhetőleg a héten redeződik a szerződésemmel egyetemben. Még a héten csepelre is megyünk ki megint a nagykerekbe, hiszen még nincs meg minden. Lesz egy házibuli Géboréknál, amint megnyitjuk a boltot. Illetve mi ketten meg valami boltavató szerű cuccot is akarunk csinálni.

Próbálom tényleg minden energiámat most beleölni ebbe... Gábor már honorálta is, és szóban is megtette, de ő nem tudja mitől van bennem ennyi erő...

Mert sajnos nem kell másvalakire fordítsam... Welcome to my world...