Avagy, a magyar népbetegség, a tudatosság teljes hiánya.
Sosem voltam megyek elintézem/megveszem/megcsinálom tipus. Sose siettem semmivel. Igazából bennem megvan az a tudatosság, ami a legtöbb magyarból kiveszett, és agyatlan zombik módjára élik az életüket.
Erről próbálok majd beszélni az alábbiakban.
Furcsa világot élünk. Már az internet behálóz mindent, és mindenkit, sokan mégsem használják ki az ezzel járó lehetőségeket, a web igazi erejét. Ugyanis ez nemmás, mint az információ. Az imformáció pedig hatalom mint tudjuk. A hatalom pedig pénz. A pénz pedig idő, és így tovább, sorolhatám a végtelenségig. Kortyolgatom a forró teát, és felteszem a kérdést: - Vajon miért nem vásárolnak, élnek, tehát léteznek tudatosan? Lehetséges, hogy könnyebb lenyelni mindent, amit a reklámok a szánkba adnak, hiszen ezt szoktuk meg. Anno, mikor még nem volt elterjedt a net (igen, volt ilyen - durva, mi? :D ) akkor a TV-t bámultuk szinte éjjel nappal, azaz a belénk kódolt informció éhséget így próbáltuk csillapítani. Sajnos ennek megvolt a maga hátránya, mégpedig, hogy irányított információt kapunk. Nem volt szabad, sem kétirányú információ áramlás. Ezt hívjuk reklámnak. Ezek, valljuk be elég jól sikerülnek, hiszen elérik céljukat. Vásárolunk ezerrel, mint a beteg béka! (Nem, nem tudom milyen vésárlási szokásai vannak egy beteg békának, de hasonlatnak egész ütős.)
Én, a magam részéről próbálok jó döntéseket hozni, jól csinálni a dolgokat, és abba a csapatba tartozni, akik hasonló gondolkodásmóddal rendelkeznek. Sajnos kevesen vagyunk, mármint a több milliós lakossághoz képest, és akkor még csak országunk határain belül feszegettük a dolgokat. (marhajó ez a milford narancsos-szőlős-szegfűszeges tea) Nóri nemrég azt mondta, hogy én mindíg bütykölök valamit. :) Ezzel nem nyúlt mellé, tényleg így van. Mindig töröm a fejem alternatív megoldásokaon, bütykölök, szerelek, informálódok. Mindent megteszek annak érdekében, hogy az adott project a lehető legkevesebb pénzbe kerüljön.
Nem, a vágyaimon nem változtatok soha, max lebeszélem magam az adott dologról, az adott pillanatban. Ezzel nyerek magamnak időt arra, hogy megvárhassam a lehető legjobb pillanatot a vásárlásra. (Mások még ezt sem teszik meg.) Jó példa volt erre az iPhone 3gs-em. Nem vettem egészen addig, amíg nem jött a megfelelő alkalom. Akkor viszont, mivel rendelkezem szinte állandó jelleggel félretett tőkével (még egy értelems húzás) amely arra vár, hogy a megfelelő időben teret adjak neki, ígyhát adtam, és megvettem. :) Mindent összegezve a 3gs 35 000-be került, ami éppenséggel nem volt egy rossz biznisz.
Létrehoztam egy úgynevezett vírtuális "100-as listát", amelyet Tomka pl már jól ismer. Ez tartalmazza az aktuális vágyálmaim tárgyait, amelyeknek sorrendje állandóán változik, függően az éppen aktuális lehetőségektől. Ezen listának a menedzselésével azt érem el, hogy míg a vágyak nem törlődnek, prioritási sorrendjük változhat, így nem rontom el úgy, ahogy sokan szokták...
..."Uhh most van 150 000-em, de nem tudom mire költeni. Fúúbazmeg, akciós az Auchan-ban az LG plazma TV-je." ... és megveszi
Aztán pedig egy hónap mulva rádöbben, hogy amikor autót kellene venni, de épp akkor csak 100 van a zsebében (tv óta gyűjtött zsé), de kellene még egy bő 100-as az álam áron lévő autó megvásárlásához, akkor kap észbe, hogy a TV-t el kellene adni. Igenám, de azóta annyit esett az ára, hogy esélytelen eladni, hiába első tulaj, és újonnan vette, akkorát bukik rajta, hogy inkább lemond az autóról, és megtartja a TV-t, amely ezentúl min 1 évig arra fogja emlékeztetni, hogy azon a jeles napon nem vánszorgott volna el a madaras teszkóba, vagy a "mert hülye azért nem vagyok" üzletek egyikébe TV-t venni, mert ő megteheti, akkor most meg tudta volna venni pl azt az autót, és vidáman elkölthette volna magára a maradék pénzt. Viszont nem így tett. Tegyük fel továbbá, hogy mivan ha a TV miatt bukja az állást, amit megkapott volna, ha lenne saját kocsija, mert ez volt a feltétele az állásnak. Persze a benyót állta volna a cég.
Szopás, nemigaz? :) Persze, hogy az. Főhősünk idióta volt, és meggondolatlanul cselekedett, mivel minden apró idegvégződése azt súgta, hogy a pénzt a zsebében el kell baszni valamire, ami neki jó lesz. Természetesen jó lett volna a "régi" , "elvalult" TV-je is, de a plazma jobban hangzik akkor, amikor fel kell vágni a haverok elött. :D
Legyünk őszinték. Sokan azok körül is, akik ismernek talán még sznobnak is tartanak, mert akárhogy nézem megvan minden fittyfeném, amire csak áhitoztam. Viszont a csavar a történetben az, hogy mindent okosan szereztem, saját erőből, nem pedig a családi háttérnek köszönhetően. A már említett altertanív módszerekkel. Leértékelés, használt de garis cucc, prohardver, régi cuccaim megjavítása, ami nem kell aladom, stb. :) Nem tudom, van egyfajta érzékem ehhez, de ahogy látom ez öröklött. Nagybátyám , és unkoabátyám is "minden mániás", azaz ami érdekli abba belemászik. Nagybátyám pl nemrég vett egy Androidos Samsung Galaxy S-t. Két héttel azelött nem tudta mifán terem az android, mostpedig a fiát is kioktatja belőle, pedig utóbbi köztudottan igazi telefon betyár. :)
Furcsa az egész. Biró Balázs is megmondta (a djuice igazgatója), hogy valami nagyon elromlott. Viszont, hogyha mindenki így gondolkodna, és irányítaná az életét, akkor az összes multinacionális elektronikai bolt bezárhatná kapuit. Megjegyzem ezzel nem is lenne baj, miveé végre pénzhez juthatnának a kissebb MAGYAR vállakozások, de most makroökonómiai kifejtésekbe nem mennék bele.
Lényeg, hogy nem mindig a szebb a jobb. Nézzünk körbe egy kicsit mileött cselekszünk. Egy fülhallgató beszerzése egyszerű feladat, ha jól akarunk járni, egy autó megjavíttatására pedig nem csak a drága márkaszervíz nyújt kíváló megoldást. A TV, az TV, hiába flatron, LED, vagy plazma. Lehet, hogy utóbbi kettő jobb, de egy filmet bármelyiken meg lehet nézni. Mellesleg amemennyi TV-t néz manapság az ember, egyre kissebb jelentőségük van. Szinte már csak presztizs értékű. Ahogyan presztizs értékű egy 335-ös BMW, pedig egy suzuki is ugyanúgy elvisz A-ból B-be. Mellesleg egy csak! külsőre kissé leharcolt autót nem néznek ki maguknak a tolvajok, vagy épp az autó feltörők. Más kérdés, hogy akkorse hagynék benne semmit, ami értékes, de sokkal nagyobb a valószínüsége, hogy mikor visszamegyek, még a helyén áll. :) Viszont ez már egy másik post tartalma lesz.
Kiskapuk mindigis voltak, vannak, és lesznek. Még hogyha az adott ember nem is fogékony, vagy elég érdeklődő jellem, ahhoz, hogy így gondolkodjon mint én, rá lehet szokni erre manuálisan is, és így a pénztárcánkat is megkímélhetjük bizonyos erős behatásoktól. Ehhez mindenképpen valamiféle megszálottságra szükség van, illetve a net állandó böngészésére is, információ gyűjtéshez, majd pedig a konklúzió leszűré is szükség lehet.
Hidjétek el, ha jó döntést hoztok minden vásárlás alkalmával, és az adott cuccot a megfelelő helyről, a megfelelő embertől, a megfelelő árral, és garanciával szerzitek be, sokkal ragaszkodóbbak lesztek, és elégedettebbek. Ezen kívül nagyonsok dolog segít, például a felesleges dolgok költégeinek csökkentése.
Nekem valamiért bejött ez az egész, és működik.
... folytatása következik ...
