Bréking Nyúz

Drága háziállatommal tele lett a méteres kékeresem, így a kérdés mostmár nem eldöntendő, miszerint vegyek e másikat. Illetve csak azt kell kiötleni, hogy melyiket, de úgy érzem a választásom a Logitech m505-re fog esni, ezüst kivitelben. Annyira megy a mac-hez, hogy csak lesek, ráadásul kompatibilis tökre, logitech! ami nem kihagyandó, és a vevő egysége olyan pinduri, hogy elhagyni sem nehéz.

Igen, szarrá unom magam, tudom látszik. :D Ma se mentünk sehova, pedig kellett volna.

Írok is a Gáborkának egy sms-t, hogy ha megyünk holnap jó lenne ha jelezné. Na írtam is, meg közben lassan leszedem az ipod touch-hoz az új szoftver frissítést, mivel ma az is kijött. Várhatnék még, hogy elöttem feltegyék más felhazsnálók, és megtudjak dolgokat, de nem izgat, ennél szarabb úgyse lehet, mint ami most van. Szóval...

megyek, csinálok inkább valami vacsit elötte, addig a blogom megvár, meg a frissítés is....

Megérett bennem a döntés. Eldöntöttem, megteszem, megcsinálom, végigviszem. Elmesélek neki mindent ami az etelt 4 évben nyomott engem. Itt az ideje. Nem akarok, és nem tudok többet azzal a gondolattal élni, hogy ez nem tiszta, és nem kértem bocsánatot. Fájdalmat okoztam neki, még akkoris, ha ő ös nekem. Elkerülhetném, elódázhatnám, de nincs tovább... semmi értelme nem lenne. Lehet, mégcsak válaszolni se fog, de én akkoris megteszem. Véget kell érjenek dolgok véglek, hogy új korszakok kezdődgessenek.

Pontot teszek az i-re.

Welcome to my world.

Úgy néz ki visszatérő álmom lett mára az, hogy valahova utazok, itt Budapesten a buszon, és ül a buszon egy lány aki engem bámul, majd szemez velem, és dilemmázok h megszólítsam e, vagy aranyosan mosolyogjak tovább. Persze eddig egyszer se derült ki, hogy odalépek e hozzá, vagy leszállok vagy mi. 

Gábor most hétvégén nem hívott még, pedig kellett volna. Pénteken még kimentünk, vettünk egy laza 12 bicót, és azt beszéltük meg, hogy hétvégén átmegyek, átnézzük a cuccokat, összeírjuk mi kell még, és hétfőn pedig megyünk és megveszünk mindent ami még kellhet, például a szerszámokat.

Nos ez eddig még nem történt meg, de remélem ma még erre sor kerül, mert jövő hét szerdától mindenki kint van az Eurobike-on, hogy szakadna rájuk az ég! Kétszeresen is bosszankodok, mert én nem lehetek ott, és mivel ők viszont igen, emiatt a mi nyitásunk csúszik. Mondjuk én azon a kijelentésen miszerint elsején akar nyitni, mindig csak mosolyogtam. :) Meglátjuk. Sajnos sokmindent megint nem tudok, de Gábor valószínüleg csinálja a dolgokat szépen, ahogy kell. Azt tudom, hogy a rácsok készülnek a bolt nyílászáróira, biztonsági szempontból. Erre szükség is van, hiszen nem kevés mennyiségű cucc lesz benn, illetve sajnos Budafok sem cigó mentes, és a dakoták sosem alszanak. :D

Sokszor hallni, sokaktól, hogy szar helyen van a bolt. Nos ez félig van csak így. Azért merem ezt kijelenteni, mivel a récsei-ben lévő Ride Bike is brutálisan szar helyen van, mégis megy a történet. Mi is mindent meg fogunk tenni. Amúgy budafok elit környékén van a bolt, tőlem keményen 6 percre bringával. :) Nyugodt a hely nagyon, igazi kertváros szerű, csak itt több a kerités mint Amerikában. 

Ma itthon dekkoltam, vagyis dekkolok még mindig. Anyu kitaláltam, hogy nyírjuk meg a medence körüli sövényt, így azt megcsináltuk, az én kérésemre pedig csinál valami pennés olaszos kaját. A penne király, viszont talált egy paradicsomos, bazsalikomos, foghagymás szósz receptet. Meg is csinálta, még fő, de nem valami bizalom gerjesztő, mivel a paradicsomot csak bele kellett vágni. Én tuti szétfőzném, és pürésíteném a cuccot, hogy szósz knézete legyen.

Modnjuk lehet a végén ez lesz. A recept amúgy a megcsalós Kovács Lázár-tól származik, hát őt pl nem nevezném szakácsnak, inkább egy média majomnak. :) Az mondjuk megnyugtató hogy Jamie Oliver receptjei közt is fellelhető ez az egyszerű étel. Én szerintem (bár nem írta) a végén megfűszerezem egy jó adag reszelt sajtal, és jó is lesz úgy. :)

Majd beszámolok az eredményről.

Na sikerült elaludjak tegnap negyek 4kor. :D Ami ennél érdekesebb, hogy hajnalban felébredtem, ránéztem az órára az asztalon, és meg voltam győződve, hogy 13:26-van... Bazki mondom ennyit aludtam? jesszus! Visszaaludtam, majd most megint felkeltem. 9:43 van. Hűha, valami nem kerek... :D

Igen, énse értem... :D 

 Gondoltam megkeresem és bemásolom azt amit videoként linkeltem az előző postban. Így talán érthetőbb lesz sokminden.

"Minél több dolog változik, annál több marad ugyan az.

Nem tudom ki volt az aki először mondta ezt, talán Shakespeare vagy talán Sting, de ebben a  percben ez az a mondat, ami megmagyarázza a legnagyobb hibámat. Képtelen vagyok megváltozni. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel, minnél többet tudok meg az emberekről, annál jobban észreveszem, hogy mindenkinek van hibája. Nem akarok megváltozni, ameddig csak lehet ilyen akarok maradni. Ettől jobban érzem magam, mert ha szenvedsz valamitől, legalább ismerős a fájdalom.

Ha rászánod magad a változásra, mindig valami véletlen történik. 
Ki tudja milyen fájdalmak várnak rád odakinn, lehet hogy ennél sokkal rosszabbak. Jobb neked a régi állapot, válaszd a járt utat, az nem lehet olyan rossz, nem követhetsz el hibákat, nem vagy drogfüggő, nem öltél meg senkit, kivéve magadat..
Amikor megváltozunk, a változás nem olyan mint egy földrengés vagy egy robbanás, pedig hirtelen más emberek leszünk. Azt hiszem ha  változás észrevétlen, a legtöbben fel sem figyelnek rá, ha csak nem néznek nagyon közelről. Hála istennek ezt soha nem teszik.
Te viszont észreveszed, saját magadban fedezed fel a  változást és reméled, hogy jól érzed, mert ez az a személy aki örökre leszel, akin már nem kell változtatni.."

Jó volt ez a pár nap, ami megfeszített melóval telt most. Elvonta a figyelmem mindenről. Jó volt kicsit kiszakadni a megszokott miliőmből, dolgozni, elfogllani magam, és azt érezni, hogy fontos vagyok. Nem, ez nem megint egy önsajnálós post lesz, csak éppen, mivel képtelen vagyok aludni, így gondolkozom. :)

Bűszke vagyok dolgokra, hiányoznak dolgok, mérges vagyok, dühös, sokszor csalódott, ingerült, és még sokminden más. Kívülre pedig kiült a jó öreg mosolyom mint régen, ami frankón elfedett mindent. :) Jóez, nem tagadom, ha nem kérdezik mi a baj, akkor mindenkinek jobb. Nekem azért mert nem juttatják eszembe a kudarcaim, nem szembesülök a hibáimmal, azzal, hogy mit cseszek el azzal ahogyan élek. A többieknek pedig azért mert

ad1, úgyse nagyon érdekli őket. :)

ad2, ha elmondom se változik semmi, ugyanaz van nem egész 2 éve. Max sajnálnak azért a sokmindenért ami borzasztóan tud ám fájni, de köszönöm, ebből már nem hiszem, hogy kérek.

Tudjátok sokat beszélek a gondjaimról. Túlságosan sokat, de az elmúlt 2 év tanulságai közt felfedeztem olyanokat is, amelyek alapkőként szolgálnak más dolgokhoz. Vegyünk egy példát, ami a körülöttem elő emberek moralitását és lojalitását hivatott boncolgatni: Leülök valakivel, kinyitok egy sört, elmondom mi bánt újra és újra. Viszont nem változik semmi. Sokakat bosszant ez, csak eltűrik tőlem, egyeseket talán érdekel valamilyen szinten, mások pedig agyban még csak ott sincsenek. A szemükben látom, hogy máshol járnak, és hiába örülök a hallgatóságnak, ennél nekem jóval több kéne. Nem mondom, hogy olyan mintha a falnak beszélnék, de azt vettem észre, hogy nem változik semmi az ég világon. Beszélek dolgokról, amelyek ráadásul a gondjaim felszínét súrolják, "kiöntöm a lelkem" (lófaszt, kb nulla, nincs olyan aki tudja mik zajlanak bennem), azokban a percekben jól is vagyok, azokban a sörökkel dúsított mámoros pillanatokban kicsit felszabadultan érzem magam, és talán ez kitart aznap. Aztán sajna megint ugyanott tartok, és mivel más képtelen segíteni, így max magam próbálok változtatni. Te jó ég, ezt olvasva akár ilyen öngyilkosjelölt izé is lehetnék, pedig csak arról van szó, mennyire felszínesek már bizonyos dolgok/emberek, és mennyi minden változott egy ominózus eset óta, ami bennem egy komplett gondolat lavinát indított meg, amely porrá éregge agyam addigi elvek és gondolatok, illetve érzések ágaiból szőtt erdejét. (visszaolvasva még jól is hangzik. :) )

Nos emiatt nem boncolgatok már dolgokat. Ebben sajnos nagyon hasonlítok anyukámra. A problémákat inkább kerülöm, nyelek, vagy éppen akár homokba és képes vagyok dugni a fejem, ha úgy hozza a sors. Apropó: SORS. Micsoda egy álszent baromság ez, de erről majd késöbb. Van az a mondás, hogy amiről nem beszélünk az nem létezik... hát öhhmmm, valamelyest így próbálok létezni mostanság, csak tudjátok, ezeken az unalmas estéken vág belém újra és újra a tudat, hogy is vagyok valójában, és hogy mennyire érzem magam egyedül. Az egyedül létem alapja a nulla %-os kiterjedéssel rendelkező párkapcsolati mércém. :D Mondhatni ezen a téren az utóbbi időben elég szar az arányom. :D Röhögök most majdnem, de csak kívülről. Vicces dolgok ezek valahol. Sír a szám, de változtatni képtelen vagyok, és már bele is fáradtam a töketlenségembe. Sokszor, sőt számtalanszor beszélgetek Tomkával erről, meghát mivel pasik vagyunk, ennek hozományáról a sexről is. Igen, az is rég volt, sőt... De tudjátok mit? Leszarom.

Nekem már milliószor többet ér egy kedves szó, egy dicséret, egy gesztus, és ami igazán hiányzik egy belsőséges kapcsolat ( természetesen egy elenkező nemű egyénnel :D... valjuk be fontos részlet, és már megint a "kínos szituban is viccelődök" ), és az annak hozadéka. Egy érintés, egy apró puszi, egy csók, egy simogatás, egy mosoly, és akármi... Fújjj milyen nyálas vagyok mi?! Leszarom. Nem kötelező olvasni a blogom. :) Már ez sem mozgat mivel mióta megkezdtem a 75%-a negatív jellegű post (erre régebben már kitértem), és azóta sincs változás az életemben. Most per pill tökjó. Csak úgy ömlenek a szavak az ujjaimból, kattognak a billentyűk a macbook-on, én pedig közben az ágyamban ülve formálom őket szépen, egymás után.

Noigen, a SORS. Fúha. Kemény dolog. Kb nincs ilyen, ezzel le is tudhatnám, de tovább megyek. Sinus görbe megvan? Na akkor kb így tudom leírni, vagy inkább lerajzolni az életem görbéjét. Igen, persze "mindenkinek ilyen", csak nálam van egy csavar, ami az, hogy a jó szakasz fél évnél sosem tarott tovább eddig soha. Egyetlen egyszer, sok sok évvel ezelött. Viszont visszatekinteni nem akarok, mert tudom mit gondolok a multamról, ismerem az összefüggéseket, és mondjuk úgy voltam annál nagyobb idióta is, mint amekkra jelenleg vagyok. Kemény, mi! Durva, hogy ezt még lehet fokozni. :D Nekem legalábbis sikerült. Ez a része nem panasz, iszom a dolgaim levét. A sorsban mint kiderült nem hiszek, bár kb már nincs olyan amiben hinnék. Legyen az élő, kitalált, vagy akármi. Az emberekben sem. Szkeptikus lettem, borulátó, és ateista. Utóbbi kényes téma, mert néha még én is azon kapom magam, hogy próbálok pár szót váltani egy magasabb hatalommal, bizonyos helyzetek miatt.

Nézzük más semmel. Ok, legyen. Van SORS. Most akkor jobb? Ráfoghatjuk erre, de akkor mégtöbb kérdés merül fel bennem, mint amúgy. Miért szopat engem? Most komolyan. :D Mi az elcseszett kis piros háromszögért nem botlok bele egy lányba?

Na ezért nem hiszek ebben. Mivel erre se lenne válasz. :) Másod sorban logikátlan. :)

Nem járok el sehova mondhatnátok, de nem is szívesen megyek már sehova. Nos, az ateista mögé odaírhatnám az antiszociálist is. :D Szerintem egy olasz kolostorban fogom hátralévő életem tengetni úgy 35 éves korom után, amikoris már élértem majd arra a szintre, hogy végképp tele lesz a faszom. :D Legalább a többi szerzetssel csinálhatok sajtot, meg jó sok bort. Ez is valami, na.

Everwood-ot is néztem, és teljesen odáig voltam, a környezetért, a hegyek a kisváros mellett, a szerelmes fiatal pár, a nehézségek amit legyűrnek, meg minden, és olyannyira beleszerelmesedtem az egészbe, hogy szinta magaménak akarom tudni, átélni. Nem lenne rossz. Még azt is megkerestem kivéncsiságtól, hogy egy utah állam beli kisvárosban létező házak, és helyrajzi dolgok közt forgatták a részeket. Igen, már tudom elöre, pár napon belül megint el fogom kezdeni elölről, mert egész egyszerűen jól esik a lelkemnek. Ennek kapcsán aki tud angolul ezt nézze meg: www.youtube.com/watch

Minden egyes szóval azonosulni tudok, ugyanis így látom a dolgokat énis. Sokaknak segítettem, asszem ideje velem is történjenek jó dolgok, és kilábaljak ezekből...

Ejtek pár szót a boltról is.

Jól állunk, de  anyitással lehet csúszni fogunk sajnos. Ma is kint voltunk a nagykerben, vásároltunk nagyerőkkel. Jó volt, de végére már eléggé kivoltam. Meglett a szerelő állvány is, fégül szép piros FEEDBACK SPORT állványokat vettünk. Lett egy rakás alkatrész és kiegészítő is, sajnos még bringánk nincs. A szervíz is alakul, van bovdenünk, olajunk, minden ami kell. A bolt be lesz kamerázva teljesen, alakul a rács szerkezet is a nyílászárókra. Beszéltünk a pénzről is, ez is remélhetőleg a héten redeződik a szerződésemmel egyetemben. Még a héten csepelre is megyünk ki megint a nagykerekbe, hiszen még nincs meg minden. Lesz egy házibuli Géboréknál, amint megnyitjuk a boltot. Illetve mi ketten meg valami boltavató szerű cuccot is akarunk csinálni.

Próbálom tényleg minden energiámat most beleölni ebbe... Gábor már honorálta is, és szóban is megtette, de ő nem tudja mitől van bennem ennyi erő...

Mert sajnos nem kell másvalakire fordítsam... Welcome to my world...

Mivel eddig sosem tettem fel semmivel kapcsolatban képeket ide, így most nekiveselkedek, mert EZ komolyan megér ennyit... rettentő jól fog kinézni.

 Aki nem tudná teljesen mitől és miért vagyok érte oda, az az alábbi linken olvashat róla. Most néztem végig a 4 évadot harmadszorra, de úgy 1 hét mulva elkezdem megint... ez sokat elárul... :)

http://www.sorozatjunkie.hu/2006/06/20/everwood/

Gyűlölök unatkozni. Szerintem mindenki amúgy. Most is lesgzívesebben szerelnék, vagy a boltal kapcsolatos dolgokkal fogllakoznék, de nem tudok. Bosszant picit, hogy Gábor kihagy a dolgokból. Mármint nem teljesen, csak a bolton nem hagy dolgozni, pedig kismilliószor megpendítettem, hogy mennék szívesen. :) Azon se csodálkoznék, ha a szervízt is berendezné egyedül. :)

Viszont kitaláltam. Rácsörgök, hátha fent van a boltban, felugrok meglesni, hogy állnak a dolgok. :) 

Beindultunk.

Pörgünk, mint hörcsög a centrifugában. Az alakul szó erre már nem jó, nem elég mivel szeptemben elsejék nyitni akarunk, és addig még egy rakás dolog van hátra sajnos. A boltot kifestették, a szervíz lassan kész lesz, a pult összeállt, szóval haaldunk előre, bár nekem nem sok részem van ebben az egészben. Én vagyok a csendes megfigyelő, akki a háttérből figyeli az eseményeket, és tanácsokkal látja el az embereket, illetve kérdeseket tesz fel, és megkérdőjelez dolgokat. Monjuk utóbbi következménye, hogy Gábor ,ahogy látom ad a szavamra, és sok részletben az történik amit elvárok. Nem hittem volna, hogy tegnap azzal fog felhívni, hogy kiment megint a proxxon-hoz Érdre, és vett mégegy szett villáskulcs készletet, meg t-fejű imbusz készletet. Ott hagyott vagy 15-20 000-et. Hiába, már bocs, de szarral nem vagyok és soha nem is voltam hajlandó dolgozni. Nekem nem a márka az ami számít, hanem a mögötte lévő megbízhatóság, garancia, és a szerszám anyaga. Mindig is erős igényeim, illetve elvárásaim voltak mindennel szemben, amihez, úgy 1-2 éve nagyon erős szkepticizmus társult. Ez visz engem előre, vagy legalábbis azt hiszem. :) (közben smack levest csinálok magamnak, és háttérben a national geographic megy) Voltunk kinn egyik korán reggel, végigjártunk pár nagykert, beregisztráltunk mindnehova ahova kellhet, pacsira (ismerettségem miatt) megkaptuk a caprine, és a hauser értékesítési lehetőségét, azaz etéren dealer-ek lettünk, lesz magellan is, és alakatrészek terén pedig egy rakás szignifikáns márka.

Az utóbbi időben elkezdtem magammal is fogllakozni. Magán fogászhoz járok, aki bár most nyaralni van, nemsokára hazajön, és folytatódnak a kezelések. (felforrt a víz közben  a leveshez, a tv-ben meg valami indiai ételt főznek) Most fogok szólni Tominak, hogy anyukája hozon nekm valami álltalános vitamint, ami jó táplálék kiegészítőnek, illetve hozzon valami izület védő készítményt, mert nem szeretném ha a térdeim ennél szarabbak lennének, ileltve egyálltalán nem fogyasztok vitaminokat, amit eszem, na az meg nem arról híres, hogy tele lenne velük. Jah meg felhívom a nőt, aki a hajvizsgálatot csinálta, hogy szedek majd ezt meg ezt, baj e. Naszóval hamár itt járunk, tegnap elmentem egy ingyenes hajvizsgálatra, amiből kiderült mitől hullik olyan erősen. Lényege, hogy van egy genetikusan öröklődött fejbőri túlzott zsírtermelődésem, ami a túlzott faggyúmirigy számnak is betudható. Emiatt a képződött zsír egyik fele a fejbőrömön tapad meg, másik fele a hajhagymákhoz folyik vissza, réteget képezve rajtuk. Ez a hajhullás oka, illetve a korpásodás, és a gombásodás is hozzájárul, utóbbi a viszketést is okozza. Kurvadrágán kaptam sampont (3000), és egy gélt (5000), amely elvileg segét ezen. Tomka anyukája (gyógyszerész) kapásból rávágta, hogy bár jó a cucc, faszán megvetették velem a legdrágábbat amit lehet kapni.

Most az egyszer nem zavar, csak hasson, hogy végre visszanyerhessem az önbecsülésem, ami emiatt sincs sajnos túl sok. Valljuk azért be, egy kopaszodó huszonéves pasi nem kell senkinek, és ebben semmi túlzó, vagy negatív nincs. Ez szimplán tény. :)

Bazki annyira vezetési mániám lett, hogy azt álmodtam, van egy saját tuning Toyota Supra-m. Hátsókerék hajtás, nem egész 400 lóerő, single turbo, bride ülések. 

Az álmomban előjött az is amit minden normális autóbuzi tud, hogy nem, te nem akarsz venni 300 ló feletti hátsókerekes autót! Kb folytonos úton tartósdit kell vele játszani.

Ezt leszámítva igencsek jópofa... :P

Az előző post törlésre került, mivel az igaz, hogy Domo, és Ágoston hányzott, jó rég láttam őket, de amít írtam, nos azt full készen sikerült összehozni, és ilyet nem engedek meg magamnak. Még jó, hogy több baromságot nem hordtam össze. Facebook kiírásokat is töröltem.

Igen, másnapos vagyok és igen, mérges magamra emiatt.

Nem, semmi köze a kincs ami nincshez, pedig az is jó poén lenne. Viszont ez mégjobb. :)

A tegnap konkrétan jól indult, de aztán jött ez a kis baki. Kifelé menet a kertbe, kezembe akadt a kilincs, pontosabban elforgott, mikorben ki akartam nyitni az ajtót. Az ajtó úgy maradt, a kilincs meg kijött e helyéről, egyenesen a kezembe. XD 

Aki ismer tudja, hogy ebből is poént kreáltam. Odamentem anyuhoz, hogy figyi anyu, van egy kis problémánk. Kérdi, hogy mi? Majd a kezébe adtam a kilincset, azzal, hogy erre szükséged lesz, ha ki akarsz menni. A poént annyira nem értékelte, azt hitte én tettem valamit, én rontottam el, de nem. A zárszerkezet forgató mechanikája mondott csődöt, vagyis több darabra tört szét. Na ebből mondanom se kell, mekkora vita lett itthon, de végül remélem kapok némi elismerést, mivel szerválttam apámmal két komponensű epoxi gyantát fémhez, amit összekeverve felkentem a felületre, összeragasztottam a széttört darabokat, majd most megvárjuk száradás után mit produkál a rendszer némi súrlódás csökkentő zsír hozzzáadása után. Ahogy magamat ismerem jobb lesz, mint új korában, hála nekem. Igen, veregetem a vállam, mert nem tudom mitől, hogyan alakult ki bennem, de most jöttem rá mitől van ez a műszaki bütykölős érzékem. Hasonlítok syler-re. (aki nem tudná a Heroes egyik kulcsfigurája). Naszóval ő is megértette a dolgok működését. Tegnap például egy komplett zárszerkezet több 10 000-es cseréjétől óvtam meg a családot, de este megfelelő szerszámok segítségével szétkaptam, kitisztítottam, majd összeraktam hiba nélkül a nokia 6500 slide-om. Most nem azért, de a zárral együttvéve sosem csináltam még ilyet mégis elsőre ment pár pillanat gondolkodás után. Hihetetlen érzékem van ilyesmikhez, de igyekszem nem elszállni magamtól. Egészen egyszerűen örülök neki, hogy ezzel az érzékkel áldott meg a sors, vagy akármi... és igen, erre büszke vagyok...

welcome to my world...

Ma reggel is boldogan keltem fel, álmodtam. Először azzal akivel tegnap, aki amúgy egy ismeretlen lány, majd egy mac mini-ről álmodtam. Nincs öszefüggés, ne is keressétek.

Na megyek a városba alkatrészért.

btw: ilyen nem akarok lenni:

http://www.flickr.com/photos/christiecmt/4187518919/

písz

Érdekes, és jó álmom volt, így a tegnapi, immáron második fogászati kezelés után.

Lényege az volt, hogy megismertem egy lányt, akinek ékszerüzlete volt vagy mi, nekem meg valamiért sokszor volt ott dolgom (nem derült ki, gondolom valami közöm vol ehhez), na és a hölgyeménnyel kicsit jobban megismertük egymást, majd egymásba habarodtunk. Megmondom őszintén mosollyal az arcmonom ébredtem ma fel. :)

Jó volt ilyet álmodni, csak szar volt a valóságba visszatérni, hogy már már szánalmasan rég volt barátnőm... 

Marhajó itthon lenni, mondhatom. Különösen, mert apámmal ülhetek itthon. Esküszöm akár hányszor meglátom, vagy megszólal, a ször feláll a hátamon. Szeretetnek bennem nyoma sincs. Minden vele töltött percben az jár az agyamban, hogy lehetne kivitelezni, hogy végre ne éljek a közelében. Egyszerűen csak el akarok költözni. Nagyon jó lenne. Hogyha meglesz a munka, akkor erre fogok törekedni.

Megróbálom ráébreszteni anyámat, hogy mellőle el kell költözzünk, vagy pedig ha ez nem megy egyedül fogok lépni. Jól gondoljátok apámmal a kapcsolatot eszem ágában sincs tartani. Egy ilyen megsavanyodott, infantilis elmebeteggel semmi kedvem tovább egy házban élni.

Minden dolga egyenesen taszít. Messze menőkig abberált, perverz ember esküszöm.

Azon kívül, hogy ott volt a nemzésemnél nem sok mindent tett le az asztalra mint apa. Sőt, mint ember.

Már csak egy dolgon agyalok egy ideje... minek szólítom apának... FELESLEGES.

Ez az egész azért érett meg benne, hogy véglegesen el akarok költözni, mert ma olvasgattam a hajhullás okairól, amik közt ott volt a stressz is. Pluszban megfordult a fejemben régebben pszichológus felkeresése, hogy segíteni tudjon, vagyis legyen kivel telejsen nyíltan beszéljek dolgokról, mert erre sajnos nem jó akárki.

Hozzáteszem itt nem az én elmém szorul segítségre...

Ebben a nyárban semmi extra sincs igazából. Vagyis lehetne, ha bizonyos dolgok elöbb történtek volna meg, vagy más dolgok történnének, illetve ehhez még hozzájönne egy barátnő is. :) Nem ártana na. 

A bringázás óta nemsok értelmes dolog történt. Remélhetőleg alakul a vállalkozás, meglátjuk mi lesz ebből. Nemsokára megyek fogorvoshoz, ahol bizonyos okok miatt visszatérő vendég leszek. Ezután továbbra is a félelmemmel közködve jönnek más dolgok is amiken túl kell essek, nincs mese. Már nem akarok gondolkodni ezeken, nem akarok félni dolgoktól. Csak elmenni, csinálni, végigjárni ezt az utat. Ezért fogok bőrgyógyászatra is elmenni a kopaszodás miatt, ami remélhetőleg visszafordítható még... Ezeket a dolgokat elcsesztem, mint ahogy sokminden mást is. :)

Viszont ideje szembe nézni dolgokkal, feláálni, megmarkolni a tőkeimet, és elébe menni a gondoknak. Most könnyen beszélek persze. Két nap múlva pedig benyugtatózva megyek majd a fogászhoz, hogy ne ájuljak el a beavatkozás során, vagyis inkább utána.

A félelem sosem megmagyarázható. LEgtöbbször magától a félelemtől félünk. Az információ hiány az ami erre késztet minket. Ilyesztő, megtudni hol mi várhat az emberre, de a puszta tények talán könnyebben feldolgozhatóbbá teszik azt ami ránk vár.

Mondjuk a fogfúzás kimenetelének tudatában ez nem igaz, jobb ha nem tudom mi történik azokban a pillanatokban.

Igazából a félelmeimmel kapcsolatban nem tudom mi a jó.

Más téma. De ez majd a következő postban.

Visszatértem. 

Lassacskán beindul a biznisz, nameg a bringás élet is. A hétre érik már erősen egy csillebérc túra, ideje lenne tényleg hegyikerékpáros életet éljek. Megvan a jogsim is. Nehezen, sok idő alatt, de meglett, és ennek köszönhetően innentől nem kell anyám basztatását hallgassam. XD

Mindig arról szólt a fáma, hogy miért nem csinálod már meg, miért nem végzel vele, bla bla. Na ennek végre vége. Mostmár jöhet az, hogy miért nem vezetsz többet... :D

 Amikor nincs kedved írni, mert sok dolgod van, az viszonylag jó. Nem minden szól ugyebár az "online életről", és ezt kezdtem egyre jobban belátni, és kezd bosszantanai, hogy annyi időt töltök a gép elött. Ma nem leszek egyálltalán elérhető szerintem, kikapcsolo és kikapcsolódok kicsit.

Mindkezőzben az új hűtőnkben már szépen hül a tzatziki, és az egyben sült és fűszerezett krumpli, illetve a gyros fűszeres sülthús de erről késöbb. Szépen összeérnek az ízek. :)

Nem mondom, hogy minden nap, minden perce kihasznált, de mondhatni sok olyan pillanat van, amik jól, és hasznosan telnek.

Hogyha jól emlékszem két nappal az utolsó green zone nap után volt egy forgalmi vizsgám ami meg is lett, így aztán már csak az elsősegély nyújtási vizsgám van hátra, amitől nem tartok (szerkesztő: MOST MÉG... XD ), aztán pedig a bürokrácia útvesztője után a zsebemben lesz a saját jogosítványom. Jó érzés, bár még nagyon nem élem át. Vagyis nem érzem át, hogy milyen lesz mikor a kezemben lesz az a kis műanyag lapocska, amiért sokat dolgoztam. Sajna meló továbbra sincs. Próbálnék itthon dolgozni, de nem tudok, mert nincs mit. A műhelyem készvan mondhatni, bár "apró simítások" mindig lesznek, mert ahogy öcsém is megmondta, és  még sokan mások. Elégedett bringás nincs. :) Ma pl egy kis rendet fogok eszközölni a "főzőcskézés" után, meg megcsinálom keresztapám bicóját. Legalább lefoglallom magam, hamár már nincs is.

Basszus eszembe volt egy rakás dolog, de nemsok minden jut eszembe  most, hogy vésem ezeket a sorokat.

Tegnap megérkezett a hűtőnk. INOX kivitelű Ariston-ról van szó. Felül fagyasztós, A+ -os, 346L hűtő, és 86L fagyasztói űrtartalom. Preiceless a cucc, és gigantikusan nagy. Rendesen ki is fogjuk tudni használni az biztos. Már most tele van minden jóval. :) Holnap is jó nap lesz, bemutatják az új iPhone-t, illetve még remélhetőleg sok más nyalánkságot az Apple-től. Egyszóval Tomkával együtt este 7kor mi úgy eltűnünk 1 órára mint a kámfor, és ezerrel nézzük majd az online közvetítést.

Akármennyire is próbálok amúgy leszakadni a számítógépről, nagyon nehéz. Mostpedig inkább megyek is hasznossá teszem magamat...

 Ma volt GZ-ban az utolsó napom(amikor ezt véglegesítem és kirakom a blogra már vasárnap van, azaz 2 napja volt az ominózus munkanap). Kissé durvára sikerült. Meló terén is, meg időjárás terén is, de ne szaladjunk ennyire előre.

Zavi meglepő módon nem borult ki, jól viselte a megpróbáltatást, hogy 8 év után vége a második otthonának, hogy idézzek. Nekem annyira nem volt megterhelő lelkileg a dolog, de iszonyat fura lesz, hogy nem lesz a közelben egy komplett műhely ami segít ha gond van. Ezért is sűrgetőbb egyre jobban, hogy kialakítsam véglegesen a sajátomat, és felszereljem mindennel ami csak kell. Valószínüleg az ex műhelyből nem tudok majd szinte semmit elhozni mivel drága volt kolegáim mindent felpakolnak és elvisznek. Kurva rendesek, főleg, hogy nekik rendelkezésre áll egy komplet műhely. Mivel mindkettőjüknek boltja van. Jó, meg lehet őket érteni, a helyükben én is ezt tettem volna, illetve ők voltak tűzközelben, csak éppen tudják, hogy nekem kellene pár dolog, de szerintem eszükbe sem jut majd, hogy egyezkedjünk kicsit.

Sokat kellett pénteken melózni, iszonyat sokat pakoltunk, dobozoltunk. Hazafelé indulván pedig erős meglepetés ért. Iszonyat módon beborult, mondom nem tré, hazaérek eső elött. Sima.

Beszoptam. XD

Elindultam, kiértem a parkolóból a főútra (50m kb) és azonnal elkezdett olyan intenzitással szakadni, mint anno augusztus 20.án. Nem volt kellemes elsőre. 2-3 perc után megszoktam, és mivel akkora mennyiség esett le hírtelen, hogy mindent elborított a víz, elkezdtem a bicón ülve játszani. Belementem minden egyes tócsába, és eszembe jutott, hogy itt a jó alkalom letesztelni a fékeimet. Nosza! Tartottam egy laza fék próbát, és még én is meglepődtem. Sok tudatlan ember szokta mondani: Áhh minek nekem tárcsafék. Annyival nem fog jobban. Úgyse használnám ki. csak szép semmi több. Nyikorog mint állat.

Nos erősen rácáfolnék ezekre az érvekre. :) Először is a fékerő egy jobb tárcsaféknél egy jó v-fékének többszöröse is lehet. Adagolhatóbb, könnyebb húzni, egyszerűbb beállítani, igénytelenebb, szebb, és nem utolsó sorban amit sokaknak ezer éve ugatok. Időjárásfüggetlen. Pénteken ezt a teszjeim be is bizonyították, de a legjobb tesztet egy elém pirosban kikanyarodó fehér autó okozta. Mivel nem gyenge víz volt, az agyam elöbb reagált, és fékeztem ideje korán, merthogy úgyis megcsúszúszik, bedadog, vagy nem lesz elég erő. Lófaszt! A kocsi és köztem lévő út felénél megálltam. :D Néztem, hogy ezt most hogy... :D És mégcsak meg sem csúsztam! Deore brm-590: 10/8 pont. Azért csak nyolc mert lehetne több fékereje, amit majd jobb pofákkal elő is fogok hozni belőle. viszont ez már így is igéretes. Hazaérvén, levettem a fossá ázott ruháim, beleugrottam valami szárazba, majd irány a posta. Feladtam a teleszkópot amit eladtam. Ezzel kerestem szín tiszta hasonként 15 000-et. Köhöm. :) Tudom, basszam meg. :) :P

A mai, azaz vasárnapi napom semmit tevéssel telt eddig, vagyos os-x snow leopardot telepítettem az asztali gépemre, de a VGA-t továbbra sem tudtuk életre kelteni. Így aztán úgy néz ki marad a 10.5.8, 10.6.3 helyett. Gondolom ez nektek semmit sem mond. :D No para, elég ha nekem fontos, hogy ne kelljen winfost használjak.

Megyek tolok az arcomba valamit. Na tisztelet!

 Furcsa és meglehetősen szar napon vagyok túl. Igazából nem sok kedvem volt megírni ezt a posztot, de annyian kúrogatnak, hogy keveset írok, hogy inkább eleget teszek a kívánalmaknak. (amint ezt publikáltam kikapcsolom az autómatikus mentegetős funkciót, mert az őrületbe kerget.)

Elég szar melózni önnmagában is. Még akkor is, ha "barátok" közt vagy közben. A meló mindig szar. Ami jó, azt onnantól nem nevezhető munkának. Ez a hobby, amiért ritkán kapsz pénzt, szóval ebben a konteszktusban nem létezik. 

Ma voltam először benn dolgozni a "bontási" napokon. Furcsa volt így látni a régi vásárlói, majd dolgozói törzshelyem. Belül nagy tér tátongott, és a szervízbe belépve nagy üresség fogadott. A szerszámokat lerabolták, nem maradt szinte semmisem. Nem gond, így kell ennek lenni. Visszatérve a témára elég fos volt ma reggel 8tól du 5-ig melózni egyhuzamban, szinte megállás nélkül. Pakoltam, visszaáruztam, szállítókat csináltam, cikkszámokat írtam össze, dobozoltam, kitoltam, stb stb... ÉS ez ment végig. Illetve ez megy most nekem legalábbis szombat este 5ig, onnantól szabad leszek újra. Csütörtökön még közbe iktatok egy WD Mybook külső vinyó tok átvételt, mert a szerencsétlen eladót addig basztattam Prohardveren, míg csak kötélnek állt, hogy kihozza a 3. kerületből nekem a 11.be. Helyes. Jó kutya! :P

Hogyha már itt tartunk, Tomka plíz küld el, hogy ugyanebben a külső vinyódban teljesít szolgálatot nálad az a samu 320-as vinyó, amiből egyformánk van? Jó lenne tudni mit tettél bele, nincs kedvem felsülni a tokkal.

Jövő héten 26.án lesz forgalmi vizsgám, majd erről is írok részletesebben a közel jövőben, még a vizsga elött, utána pedig majd az eredményről. Jó lenne ha végre meg lenne, nincs kedvem többet kifizetni ezért, így is túl sokba kerül ez az egész nekem, ráadásul ki sem fogok tudni használni.

Nos mára ennyi. Bocsi mindenkitől, akit lekoptattam ma, de kurvára semmi hangulatom nem volt az emberekhez és akkor finoman fogalmaztam. Most sincs sokkal több, szóval el is teszem magam...

Ez van... :)

písz

Fél 1 van, 17 fok. 9kor keltem, de azzal a lendülettel vissza is feküdtem és aludtam 11ig, mivel kinéztem, és az időjárástól a maradék életerőm is elszállt.

Ma is a garázson fogok dolgozni, mivel hála az égnek apám sincs ma itthon, csak este jön. Anyu pedig dolgozik, bár annak örülnék ha itthon lenne velem ketten.

GT-t jó alaposan átnézem szerintem, úgysincs mit csinálni. Leszedem és letisztítom a hajtóművet, a kerekeket, a bovdeneknek kenést adok, ilyesmik. Valószínüleg a fejcsapágy is kap egy kis törődést. Teljesen értelmetlen a legtöbbel foglalkozni, de jó érzés tudni, hogy ez a gép nem hagyna seholsem cserben, mert minden egyes csavarja az én kezeim munkáját hordozza magában, és ez az ami midennél többet ér. :)

Megyek megfürdök, aztán indulhat a menet. Sajnos anno elkövettem egy hibát és az LX hajtóművem kicsavarásakaor a hajtókarból majdnem kitéptem a menetet, egy részét sikerült is, szóval most nagyon reménykedem, hogy nem nagy a gáz. :S

update: Gondoltam egyet és leborotváltam a szakállam fürdés után. Végig. Mindet.

 A mozi óta nem írtam. Igazából bőven lett volna mit, de valahogy nem vitt rá a lélek.  Vannak olyan pillanataim, amikor is semmi kedvem ide firkálni, inkább kialszom magam, vagy csinálok bármi mást. Node haladjunk...

Haladjunk tovább, és ugorjunk a mai napra. Délelött jó idő volt viszonylag, visszatettem a régi stucnim, a távtartó alátétezést megcseréltem és láss csodát

jobb lett a gép... sokkal. Ráadásul ma kipróbáltam az új ruháim egy részét. Egy Pearl Izumi shortot, és egy Rogelli enduro mezt. Semmi nem volt nálam, csak kimentem, és elindultam a "hegyen ahol lakunk" felfelé. Felültem és valami megváltozott. Jarvis kezesebb lett, sokkal reszponzívabb, és a bicós ruhák magukért beszéltek. Fél óra sprintes tekerés után száraz voltam szinte teljesen. Nagyon kényelmesek, lezserek, és a cool max anyag engem meggyőzött...

Elvezeti a felesleges nedvességet, villámgyorsan szárad...

Mint az OB betét...

Tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés... :D

Délután folytatni akartam a garázst de hangulatom sem volt, meg benn állt a kocsi is. Ehelyett döglöttem sajnos, néztem ki a fejemből, és mint minden álmokkal , vágyakkal, és célokkal teli de pénztelen ember, úgy énis...

álmodoztam, tervezgettem...

Welcome to my world...