Gondolom minannyiótok merengett már azon, mi lett volna ha. Mi lett volna ha másképp alakul, talán csak 1 helyzet, 1 döntés, 1 nap. Viszont nem ismerek olyan embert aki akkora bűntudatot viselne a lelke mélyén mint én, vagy nem tudok róla, mert nem mutatják ki, vagy nincs, vagy a közelében sincsennek ennek. Egyetlen döntésem bántam meg az életem során úgy igazán, de azzal a döntéssel, az összes azt követőt is az életemben. Ez érthető. Szimpla dominó elv. Döntések, és következményeik. Ok és okozat. Teljesen megváltoztatta az életem történetét egy este. Egy bizonyos este, ami egy buliként volt elkönyvelve anno, egy téli napon, valahol a 22. kerületi Botond utca mélyén. Akkor én, milyen fura, hogy pont kivételesen én, aki "mindíg áldozat vagyok" tettem, illetve mondtam olyan dolgokat amit a mai napig bánok, és azthiszem azzal amiken keresztül mentem azóta talán azokat a tetteket vezeklem. Azért nem írom le kinek, mit, és miért mondtam mert ezt mára csak én tudom pontosan,(bár aki kicsit ismer, annak kitalálható kiről van szó) és szerintem az akivel nagyjából azóta nem beszéltem... Éveken át azt hittem, illetve hitettem el magammal, ez a "sorsom", a "sorsunk". Fenét. Nagy részben é tehetek róla, hogy így alakult, én lettem más ember emiatt, és én vagyok az aki a mai napig nem mert eléálni és bocsánatot kérni, másrészről... meg se hallgatna, sőt nem is találkozna, csak lerázna... :) Megjegyzem, megértem teljes mértékben.
Mekkora idióta voltam, atya világ. :) Az a tekintet a mai napig elöttem lebeg, egy csomó dologra úgy emlékszem mintha tegnap lett volna. Van is mire. Több mint 2 év együtt tölött idő sokmindenre elég. Ezzel szemben neki már csak egy emlék vagyok a sok közül, de ő boldog, amennyire én tudom, és ennek örülök. 3 év telt el azóta, és az agyam nem felejt. Emlékszem azokra a szavakra, miket aznap este a fejéhez vágtam, emlékszem, ahogy letette a poharát, sírva nézett rám, és hazament. Ezután 2 alkalommal láttam még őt egy rövid időre, de olyan volt mitnha megtört volna benne valami miattam. Esküszöm szívesen elmondanám neki, hogy sajnálom, csak lenne egy hely, egy időpont, akármi, amikor akár véletlenül, vagy egy jótündér közbeavatkozásától egy helyre keverednénk, és beszélni tudnék vele. Ami biztos, hogy nem fogom megkeresni. Pedig el akarom mondani neki. Nem várok semmit, úgyse lenne semmi soha, de talán megnyugodnék. Most komolyan. Szánalmas vagyok. :) Ugyan mit mondanék neki? 10 percre fussunk össze, mert szeretnék valamit mondani. Lerázna, ahogy legutóbb amikor próbáltam vele felvenni a kapcsolatot, bár ahogy írtam, lehet én is ezt tenném a helyében, sőt. Van egy valaki, akivel biztosan ezt tenném, csak milliószor drasztikusabban.
Fú bazki. Belegondolva mennyi minden változott meg azután az este után, és mennyi mindenen mentem keresztül azóta, amin nem lett volna szabad, talán soha. Amik állandó dolgok az életemben, az a kicsinyke jó, az már elötte is megvolt. Érdekes erre rájönni nem? Tudni azt, hogy mikor vett gyökeres változást az életem. Elkezdtem attól a ponttól végig gondolni az életem, majd felvázoltam magamban azt, mi lett volna ha nem történik meg az az este, mi van ha elöbb kapok a fejemhez, hogy hibásztam, és elöbb jövök rá újra, hogy mit jelent ő nekem, és lehet, hogy valahol mélyen fog is még jódarabig. Mégyhogy túl lehet lenni ilyen dolgokon, mi? Dehogyis. aki ezt állítja, csak hazudik. Neked is, és önnmagának is. Hiszen ilyenek vagyunk mi emberek. Könnyebb elfordulni, elmenni, levenni a kezünket a gombról, megpróbálni kitörölni az emlékeket, kiadni a kezünk közül az irányítást...
Igen, hiányzik. Szar bevallani, de nagyon. Eltörölni ezt nem lehet, bár kevesen értik meg, sőt, nincs olyan ismerősöm akivel tudnék erről beszélni. Ezért ülök hajnal neked 4 kor a gépem elött, ütöm le egymás után a karakreteket, gondolkodom, és reménykedem, hogy egy jó tündérem, jóakaróm, vagy akárki avgy akármi ad egy kezdő lökést, ami folytán egyszer csak ott terem valahol, és én beszélhetek vele. Persze ez nem fog megtörténni, ideje visszamászni a valóságba. Ébresztő...
Lehet, hogy mostanában folyamatosan, ma is vele fogok álmodni, de amint felébredek ugyanolyan lesz újra minden, mint mikor lehajtottam a párnára a fejem...
Welcome to my world.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.