Más néven "mountain bikeing".
Ez utóbbi véleményem szerint sokkalta populárisabb, és nem utolsó sorban közkedveltebb. Viszont mára már nemcsak annyiról szól már ez az egész, hogy bemegyünk a garázsba, kihozzunk a bringánkat, felülünk rá, és keresünk egy hegyet. Nem.
Mára totálisan megváltozott ez a sport, de szerintem jó értelemben. Nagyon sokat tudnék írni a multjáról, a technikai fejlődésről, illetve a sport szellemi részéről, de ehelyett próbálom inkább szűkre fogni a mondandómat.
Pár perce jött le pdf-ben az Amerikai Bike Mag friss, ehavi száma, ami kapcsán számomra nyílvánosságra került az a tény, amit 15 éves koromban kigondoltam, csak nem tudtam megfogalmazni. Mikor én annyi idős voltam, már több szakága létezett ennek a technikai sportnak, de manapság már szinte évente képződik egy új. Amiről jelen esetben szó van az három szakág, ami valójában 1-re szűkíthető, de mégis külömböznek egymástól. Ez a három a trail/all mountain/ és az enduro. Balról jobbra haladva "keménységi", illetve egyuttal pénzileg is nagyság szerinti sorrend uralkodik. 15 évesen rájöttem, hogy kellene egy merev farú bicó, ami alacsony súlypontú, nem XC-s geoval rendelkezik, de mégis könnyű, és mindazon álltal nagyon strapabíró. Ilyen akkor még nem nagyon létezett, viszont mára megszületett a "trail". Ez foglalja magába az ilyen jelleggel rendelkező bringákat, illetve ezek össztelós fajtáit. Magam is egy ilyen gépet bírtoklok, amely egyedileg épített, de a tervek már kispöcs koromban a fejemben voltak hozzá. Sosem voltam elégedett az akkori bicókkal, valahogy nem volt kerek a történet. Freeride gép sok, DH minek, az XC meg buzis. Semelyik nem volt kielégítő, olyan ami picit talán mindenre jó, azaz optimális... Számomra eszméletlen, hogy amit pár évvel ezeleött (6-7) kigondoltam, az mára egy saját szakágat/szakágakat rejt magában, amihez mostmár, azaz a 2010-es évtől halomra érkeznek az alkatrészek, illetve a bringák. Ezaz!!!! Mostmár a Shimano "belépő szintű" Deore szettje is hordozza magában az erőt, a strapabíróságot, a könnyedséget, és a laza életérzést ami ezen stílus alapköveinek számítanak. Nézzétek meg (persze aki bringás) a régebbi, deore, XT, LX szetteket, és hasonlítságok össze a maiakkal. Régen ezt "túlépítésnek mondták" Mamár kissé másról van szó. :) Eljött végre az én időm. Sajnos anyagilag vagyok "csak" lehetetlen helyzetben, mert ha nem itt élnék mára már saját boltom, és vállalkozásom lenne, és otthon nemcsak a Ruckus , hanem egy Force 2.0 is állna. Bezony. Szívesen tovább lépnék az "Enduro" kategóriába is, az össztelős, erős 160-at mozgó gépek világába, de egyenlőre inkább a Ruckus fejlesztésével szeretnék törődni, és kitanulni minden fogást, ami technikai kezelés terén nem tudok. Mindezt persze optmális esetben külföldön tehetem majd idén nyáron. Szurkoljatok. :) Sosem vonzott az XC, de azért egy olcsóbb, jól működő és könnyű gépet szívesen építenék városi használatra, noha a Ruckus meglepően könnyű lett, és nagyon haladós kis gép, annak ellenére, hogy geoban IS van nem kevés enduro beütése. Évi furcsálta, hogy úgy beszéltem róla, hogy az én kicsikém, pedig nálam egy bringa nemcsak használati tárgy. Hónapokat dolgoztam érte, napi szinten 10 órákat, a váz gyerekori álmom volt, és most a munkám, és álmaim gyümölcse itt áll lenn a nappaliban. Emiatt van az a kötödés felé. :)
Viszont az álmodozás itt nem ért véget... :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.