Bakker már megint vele álmodtam.
Azthiszem inkább leírom és kiírom magamból, ameddig még friss az emlék.
Az álmom tulajdonképpen a következő volt: Családommal érkeztem egy házhoz, ami bár nem az övek valóságban, lehet nem is létezik, itt az volt. Volt egy kapu, ami majd a késöbbiekben fontos lesz. Irány az udvar, találkoztam vele. Megöleltük egymást, ez a legtöbb álmomban így van. Tegyük hozzá, erre vágyom is, ezt kár lenne tagadjam.
Rátérek a lényegre, mert ugyan picit ködös, de a lényegre tisztán emlékszem. Megint előkerült a mi van velünk kérdés. Vagyis számomra az álomban a hosszas ölelkezések azt bizonyították, hogy épp semminek nem nevezhető az, ami van. Rákérdeztem, hárított, de láttam a szemében valamit. Egy pillanatban elővett egy könyvet, és megkért, hogy olvassam ezt el a kedvéért. A bizalomról, és a kapcsolatok helyreállításáról szólt. Én ezt nem tudom miért, a kapujukon kilépve egy közeli mezőre vittem, ahol bele olvastam, majd leraktam a földre a könyvet és visszamentem a házhoz. A kapu ekkorra láthatóan új fából faragott elemeket kapott. Azaz megváltozott.
Kérdőre vontam, hogy ez mégis miért, de amennyire most jól emlékszem, erre sem kaptam választ, csak sértődötten szüleimhez fordultam, hogy mennyünk, induljunk. Amíg ők összepakolták magukat, én elfutottam a könyvért amit a mezőn hagytam. Visszahoztam neki, odaadtam, és egy újabb hosszű ölelés következett amikoris ugyanúgy mint eddig, ő is magához szorított.
Itt ébredtem fel...
Kacifántos, és nem teljesen érthető, tudom, de mit csináljak ez van. Persze bátorságom nem lenne vele felvenni a kapcsolatot, a való életben, pedig hidjétek el szeretném. Nagyon...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.