Minden nap más, mégis ugyanaz.
Nap mint nap felkelek, felöltözöm, beteszek valami zenét, ami segít az ébredésben, szóval végzem a reggeli rutinom. Aztán elindulok. Legtöbb alkalommal dolgozni, de most nem is ez a lényeg. Útközben a buszokon ülve vagy épp állva szellőztetem ki a fejem. Szeretem Budapest nyüzsgését, a városi életet, mégis néha menekülnék ettől. Kavargnak a fejemben a gondolatok. A legtöbbet senkivel sem osztom meg. Vannak olyan dolgok amikre már nem vagyok hatással sajnos, így kár is beszélni róluk. Mégis nap mint nap előjönnek, agyalok, próbálok válaszokat keresni a kérdéseimre. Az elmém a saját kiútját keresi a labirintusból, amit életnek nevezünk.
Ettől más minden egyes nap...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.