Bréking Nyúz

Mekkora közhely az, hogy "rohanó világunkban". - Pedig milyen igaz.

A kommunikáció egyes formái már egyre gyatrábbá, lényegtelenebbé, motorikussá-gépiessé, elcsépelté és személytelenebbé váltak, pedig irónikus módon már dunát lehet rekeszteni a kommunikációs főiskolákból, illetve szakokból. Ennek ellenére a lényeges régi eszközök szépen lassan eltűnnek sajnos. Rohan a világunk, és mi próbálunk lépést tartani vele., bár ez részben jól van így.

Jópár éve nem nyúltam ceruza után, nem írtam meg egy levelet, stick it üzenetet vagy adtam fel egy képeslapot bárkinek is. Véleményem szerint velem együtt még nagyon sokan így vannak ezzel. Gondoljatok vissza mikor küldtetek el, vagy kaptatok egy személyesen nektek címzett levelet, vagy képeslapot? Ugye-ugye! - Szinte már nem is emlékeztek, pedig a mi gyerek korunkban még ott volt az iskolai órákon való titkos levelezés majd azzal való dobálózás - mintegy postázás szerű műveletet képezvén, a naplók írása, memóárok, emlékfüzetek, stb stb. Mamár a konyhában sem hagyunk üzeneteket egymásnak, mielött kilépünk a lakásból, ehelyett út közben a másik mobiltelefonjára küldött sms-sel hozzuk tudtára, hogy a "gázon hagytuk az ebédet", vagy "kiszaladtam a közértbe". Nem írunk naplót, mint azt sokan gyerekkorunkban megtettük, vagy ha mégis, akkor azt szigorúan géppel írt módszerekkel tesszük meg. Az ajándékok mellé nem mellékelünk kézzel írt üzenő kártyákat, vagy nem küldetünk szívünk hölgyének virágot, szintén ilyen kártyát mellékelvén a csokorban (bár ez régebben se volt nagy "divat"). Napokig, vagy oldalakon át lehetne sorolni az ezekhez hasonló példákat.

Ennek ellenére én ma készhez kaptam egy nekem címzett, kézzel megírt képeslapot, de erre a késöbbiekben térek ki. :)

A levél alapú kommunikáció szinte már-már divatjamúlt, és az említett főiskolák sem említik számottevően. Példának okáért, hogyha te mint diák vagy dolgozó felnőtt kommunikálni kényszerülsz valamilyen hivatalos szervvel, vagy tanároddal, esetleg főnököddel, eszedbe se jutna kézzel írt levelet írni, inkább a gép elé pattanva gyorsan begépeled agyad tartalmát, majdpedig egy e-mal formájában továbbítod azt a célja felé. Gyorsabb, jobb, kézenfekvőbb megoldtás, meg se próbálom tagadni. Végszükség esetén levél íráskor is a számítógépet veszi igénybe az ember, majd az azon megírt levelet kinyomtatja, aláírásával mintegy hitelesíti, majdpedig elküldi a címzettnek a posta rendszere segítségével.

A személyesebb, közelibb kommunikációs formák egyes példáit lényegében felváltotta a 3 betűs közlendő továbbító rendszer, másnéven az MSN, illetve az SMS. Sajnos sokan rabjai (félig én is) ezen kapcsolat teremtési formáknak, pedig fényévekkel jobb valakivel egy kellemesen hűvös ital mellett, nyugodt környezetben órákat beszélgetni, nemde? Sajnálatos módon én is használom az MSN-t (bár sms-t a legritkább esetben írok), és szeretem is, de az ezzel járó beidegződésektől egyenesen falra mászom. Ezen motorikus reflex szerűen működő válaszok álltalában csak pár karakterből állnak, mégis a tartalom amelyet hordoznak sokkal hosszabb. Gondolok ezalatt a: "lol", "re", "pill", "XD", "omfg" -re, illetve hasonszőrű társaikra. Lustaság, fél egészség, mi? :)

A közösségi oldalak szintén forradalmasították online életünk mivoltát, szinte új szokásként beépülve napi rutinunkba és egyszerre új rutint formálva. Ezekhez a felvett, és állandósult napi tevékenységekhez kapcsolhatók a blogok látogatása is,  a facebook, iwiw, twitter és egyéb "social networking" portálok, információs site-ok, fórumok, és egyebek. Ezek még új nyelvi elemeket is adtak a szánkba, hogy ezzel a képzavarral éljek. Ilyenek a "like" vagy "dislike" , a "feed", "pü", "UP" és egyéb nyalánkságok. Mégis nehéz ezektől elszakadni, és átlagos életet élni, mert ebben nőttünk fel, ezt szoktuk meg, kötnek minket magukhoz.

Természetesen egy szóval sem mondtam, hogy ezen példák bármelyike is rossz lenne, mivel efelé haladunk, vagy haladtunk, így kikerülni nem érdemes, és nem is hasznos, de a felvetéseim annál inkább elgondolkodtatóak úgyhiszem.

A mostani post-om mondanivalója mellé egy igencsak tanulságos, és ideillő történettel is szolgálhatok, amely a 80-es évek vége felé történt, az űrkutatás fejlődésének aranykorában: ---- A két rivális nagyhatalom azon versenygett, hogy miként tudják majd megoldani a súlytalanság miatt fellépő írási problémát. Az Amerikai NASA kifejlesztette az aintrigravitációs tollat... Az Oroszok pedig egyszerűen ceruzát használtak. :) ---- Noha ez főképp a talékonyságról szól, úgy gondolom részben átültethető ide is. Elgondolkodtató, ugye?

Ezen post, vagy mondhatni vélemény megformálását a már említett képeslap miatt kezdtem el, irónikus módon az interneten található virtuális blogomba. :P Nagyon jól esett, hogy a meg nem nevezett hölgy láthatóan fontosnak tart, és gondolt rám így ünnepekkor, ezért meglepett ezzel a kis ajándékkal, amely picit megkésve ért ide, de annál nagyobb örömöt szerzett számomra. :) Ez az egész nem a mostani rendszer hibáiról szól, vagy a múlton való merengésről, hanem inkább úgymond a régi értékek néhai használatáról. Néha egy picit bele is csempészhetnénk talán az életünkbe ezekből az "ósdi" dolgokból, mert ezzel mások számára kellemes, vagy akár vicces perceket szerezhetünk. A magam részéről én így fogok tenni. Eddigiekben is használtam pár fentebb említett dolgot, de képeslapot szinte sohasem küldtem, pedig nagyon szép dolog. :)

Ezt a postot a képeslapom feladójának ajánlom. Köszi, nagyon jól esett! :)

Na EZ egy képeslap ereje. Welcome to my world...