Bréking Nyúz

Anyuék előre lelőtték a meglepetést mivel nem volt hely a kocsiban, na mind 1. Kaptam egy kurvanagy 3D-s puzzle-t amit az Ikea szekrénynek hív... asszem elleszek vele...

és meglett a kis kábel vezető cucc...

talán jó nap lesz ez... kicsit elöbb felbasztam magam ezen... "kicsit"

Tényleg kezdem ezt az elcseszett szülinapozást legalább annyira utálni, mint a karácsonyt. Mai napom úgy indult h eltúnt a villámról a felragasztott sajnos pótolhatatlan kábelvezető szem. Rövid úton baszhatom, mivel anno még nyáron Szósz volt aki adott nekünk 1-1 darabot, hogy rendesen nézzen ki a tárcsafék kábelének elvezetése. Ez kereskedelni forgalomban nem kapható, neki csak úgy volt...

gondolom azért mert pár szerelés alkalmával kimaradtak a dolgok, és így maradt neki ilyen...

Erre anyám még elkezd basztatni egy régi dologgal aminek nem jártam utána, nem mentem el vele, satöbbi... mind1 is h mi ez, csak hab a tortán.

őszintén szólva tele van a faszom, és nem vagyok kiváncsi senkire sem....

Fasznak kell ez az egész?!

Tényleg, mert így szülinapom környékén kegyetlen hírtelenséggel kezdett el pezsegni körülöttem az élet.

Ritkán írok, sokan szóvá is teszik. Sokat gondolkodtam ezen, vajon mitől lehet, de nem jutottam sokra. Időm a munka/suli nélküliség miatt egyébiránt lenne, mégsem visz rá a lélek. Valahogy nincs ihlet, vagy nem tudom. Végülis ebben maradtam magammal. Ráfogtam arra, hogy nincs kedvem/hangulatom/ötletem írogatni. Amúgyis alig olvassák páran. Bár pont ezt a pár embert sértem meg ezzel a mondattal.

Nincs gond, igyekszem mostantól pótolni a felgyülemlett "házi feladataim", már amennyire időm engedni fogja, de erre nemsokára kitérek.

"Az élet szép."

Nem tudom, ezt ki a halál jelentette ki teljes meggyőződésel a háta mögött akkoriban, de hogy nem élt soha Magyarországon, na az egészen biztos... :D Benne vagyunk valami "globális világválság" kellős közepében, tenne persze nem sokat tehetünk ellene, ellenben mindannyiunkat érint kellőképpen ahhoz, hogy szinte már-már ellehetetlenítse az életünket. Érzem én is. Érzik a szüleim is, és érzi mindenki. Sokszor próbálok ellene tenni, próbálom az edig megszokott minőségű életvitelem "hozni", de elég nehézkes. Néhány alkalommal jó egy kicsit úgy tenni mintha minden okés lenne, és értelmes keretek közt elengedni magunkat (anyukám nem ért meg ebben sem) , mert segít abban, hogy ne őrüljünk bele a helyzetünkbe. Viszont nem akarom elkiabálni, sőt most le is kopogom, de mintha már látnám a fényt az alagút végén. A gazdasági elemzők, és pár nálam jóval inteligensebb ismerősöm szerint (utóbbi kijelentés relatív) a neheze még csak most jön, de mégis számomra picit mintha kezdenének oszlani a felhők. Egyrészt még nem haltunk bele a válságba ami jó jel. :D Nagyrészt épelméjű maradtam, ami szintén az, sőt a túl sok szabadidőm miatt nagyon sokat tudtam gondolkodni bizonyos dolgokon, és esélyem nyílt rá, hogy átértekeljem őket. Itt mindig eszembe jut egy idézet, amit egy nagyon jó barátom báttya mondott, akit mellesleg szintén nagyon kedvelek: "Tomi. Nem kell mindenkinek megfelelni.'

Furán hangzik, de azon az éjszakán mikor ez elhangzott a szájából, a pár sőrtől és a fáradtságtól kótyagos fejemben nagy villágosság támadt, és megértettem néhány dolgot, amit ennyi idősen illett mostmár belátni. Ezen mondat miatt értékeltem át jópár emberrel való kapcsolatomat, illetve mostmár el tudok menni olyan dolgok mellett szó nélkül, amik azelött nemcsak bosszantottak volna, hanem sokkal rosszabb talán... Mondhatom, hogy sokmindent megváltoztatott bennem az a mondat, illetve az azután következő néhány. Ezt nem mondtam neki azóta, egyrészt mivel nem találkoztunk, de ha fogunk sem biztos, hogy értené miről is van szó, ha megköszönném. Pedig meg kéne. :) Félreértés ne essék, ez egy vidám poszt. :)

Vidám vagyok mostanság újra. Ahogy elkezdte a tavasz csepegtetni az első jelenléével kapcsolatos információ morzsákat felénk, én olyan lassan de biztosan kezdek kilábalni ebből az elcseszett (komolyan beszélek) depresszióból, ami rám nyomta a bélyegét a munkahelyem elvesztése után, vagyis inkább a tél beköszöntekor. Ezt csak akkor lehetne megérteni min megyek keresztül, hogyha elvesztenéd az állásod, és mellé utálnád a tél minden formáját, illetve még pár ok ezeken kívül. Ígyhát felesleges ezt kifejtsem. Nem értitek úgysem. :)

Visszatérve az alagútra, és a benne lévő fényre. Két eset lehetséges.

1, ahogy haladok tényleg a végén felderengő napsütést látom magam elött

2, jön a kurva vonat...

Akárhogyan is, ahogy közeledett a szülinapom egyre jobb dolgok történnek. Apróságok is, de nagyobb lélegzetvételűek is. Összefüggésben áll az egész azzal, hogy meg akartam venni a kinézett tárcsafék szettet, mivel ennek kapcsaán hívták fel a figyelmem pár igazán nekem való állás hírdetésre. Páran tudnak erről, van aki egész konkrétan leszarta (igen, nos ő mint mindig mostis csak magával van elfoglalva, dehát ez van... erre is tudok már tojni), de a többiek örömmel fogadták a híreim.

Konkrétan 4 bringás álláshírdetésre küldtem el az önéletrajzom. Ezek közt volt 2 budapesti nagyon komoly hírnévnek örvendő bolt is, akik eladót, és szerelőt kerestek. Ez a kettő a Bike Berguson volt és a Ride Bike. Utóbbi nyert a "versenyben"...

A lényeg, hogy holnap közlöm a Ride Bike-kal, hogy áll az alku, vagyis elfogadom az állást, és nekikezdek a dolgoknak várhatóan. A kezdő fizum 100 000 lesz nettóban, ez elvileg rövid időn belül változik 130-ra, majd pedig ha megy az új csapatnak a meló, akkor ez feljebb vándorol majd. Remélem tényleg a fény nem a vonat lámpája, de ezt majd igyekszem óvatosan az elkövetkezendő napokban kideríteni.

Ezen kívül lett pár jó bringás cuccom, megvettem az áhított 2010-es Deore hidraulikus tárcsafékszettet, és ha minden igaz még a szülinapom is jól fog elsülni, amit nem vártam volna.

Utóbbit összekötöm egy, amár említett (direkt névtelenül nyílván)jóbarátommal, aki a holnapi napon tölti be a 22. életévét, akit ezúton is köszöntök. Füled érjen Timbuktuig! Vasárnap ünnepelünk, de holnap (azaz lassan ma) hívlak majd ezügyben. :)

Voltam fogászaton is, megszabadítottak ez egyik fogamtól, sajna még mennem kell párszor vissza, sok a gond, de ezt nem akarok taglalni semmiképpen... :S

Jogsim intéződik, mivel lassan vége a latyaknak, több kedvem lesz ezzel foglalkozni, ha már nem lesz hideg, és lesz bkv bérletem is. Apu elintézi, hoyg az egyik ismerőse átvegyen, és vele vizsgázzzak le, mivel az én oktatóm korházba került egy elég súlyos gyomor problémával, majd mint hallom kiderült, hogy tüdőrákos... :S Innen is mielöbbi teljes gyógyulást kívánok, mert imádom, nagyon jóarc krapek. :)

Apropóó eme szomorú hír kapcsán. Egyesek nem is kapcsolnak szerintem, hogy én szilveszter óta nem gyújtottam rá a mai napig sem. Egész jól bírom, bár sok a szar helyzet. :) Szurkoljatok... :) Én erős vagyok!

A kutyánk nő rendesen, mint a bolond gomba, egyre rosszabb, de nem csodálom mert anyumék midnent megengednek és elnéznek neki szinte. Engem szigor bácsinak tituláltak, de leszarom, a kutya legalább tudja, hogy velem szemben hol a helye a ranglistán... és ez bizony nagyon fontos.

Tavasszal, amint jó idő lesz a garázs project beindul teljes gőzerővel. Kitakarítás, minden lom kidobása, majd megcsinálom azt amire vágytam. Egy műhely lesz kialakítva, ami tiszta, rendezett, jól felszerelt, és a bent tartózkodó kocsit sem zavarja adott esetben. Lesz vele munka bőven, de meg fogja érni.... :)

Egyenlőre ennyi jutott eszembe.

Welcome to my world.

Ez a hét azért melgelpően jól indult. Most péntek van, ami bár kissé unalmas, az előző pár nap messzemenőkig jó volt a mostanában bekövetkezett napokhoz képest, de kezdem rögtön az elején...

Volt itt minden, sajnos nem időrendi sorrendben, de megpróbálom összeszedni a dolgokat. Megvolt liza első sétája a városban, elkezdtem megoldani az enternet-es net szolgáltatási problémánkat levelezés útján. Feltettem bikemag-ra az összes eladó alkatrészem képekkel, megcsináltam a custom képernyőkímélőmet, és nem utolsó sorban nekiálltam főzni. Elég finom lett ami azt illeti, amint ezt begépeltem, megyek is és melegítek magamnak abból a jókis tepsis krumpliból.

Megállapodtam anyuval, hogy mivel sajnos ő (az én meglátásom szerint) úgymont egyszínűen főz, és nem is fűszeresen, ezért elkezdek megtanulni recepteket, és főzök/sütök magamnak. Ennek a hozománya volt a nemrég sütött tepsis burgonya, a saját ízvilágom szerint. Már közben nézem a következő receptet. Valami pennés főételt fogok csinálni, és úgy gondoltam összeütök mellé egy brownie-t, ami az amcsik nagyon kedvelt csokis tésztasütije.

Tegnap gyorsütemben kibumszliztam budaörsre, ugyanis egy régebben kinézett DH mez a decathonban 6990 (asszem ennyi volt) helyett 890 FT volt. :O Erősen vérszemet kaptam, fürdés, öltözés, és irány budaörs. Olyan jó kedvem lett ettől, hogy az sem rontotta el, hogy a jó öreg 240-es busz szó szerint beázott. A végállomáson szálltam fel, és furcsa volt, hogy az ajtó felöli üléseken, amik közvetlen a "fal" mellett voltak víz volt. Találtam olyat amin nem, így jegykezelés után oda beültem. A busz 2 perc alatt megtelt, egy kb velem egykorú lány ült le mellém. Azért fontos, hogy ki ült le mellém, mert beszívtam, ugyanis elindulva a busz tetejéről egyfolytában csöpögött a víz, majd egyszer csak kaptam egy jó nagy adagot, mintha leöntöttek volna. Na ezen mivel látta a reakcióm, mindketten jót röhögtünk. Végül megérkeztem, volt is méter, és öcsémnek is vettem egyet, XXL-es, 1, mivel nagy méret csak ez volt, 2, hátha jó lesz a laza 190 magas "kis" testére... :D

Ezen kívül írtam egy mailt ex főnökömnek, hogy ugyan mostmár nézzünk utána a tárcsafékeknek, mivel jó lenne jó áron hozú jutni, bár mivel ezzel a tököm tele van már, a végén még fogom magam és berendelem a francba ebike-ról. Ez már lényegtelen dolog, csak a türelmetlenségem hajt... szokásos...

Na megyek, hozok enni, és meglesek pár receptet. :)

Furcsa napok ezek. Egyrészt ma pl 8kor keltem, és nem voltam álmos, másrészt pedig jelenleg fél 11 van, én pedig már jó ideje a macis teámat és a regelimet majszolom. Liza szokásához híven nagyon aranyos, de néha az őrületbe tud kergetni. :) Csináltam magamnak egy faszányos kis képernyő kímélőt, úgyhogy mostmár 5 perc tétlenség után szépen beúszú gyönyörű bringákról láthatok szebbnél szebb képeket, nagyon komoly fotósoktól. Furcsa módon nem csajokról van szó,itt szó szerinti értelmezést tessék alapul venni. Mikörben ezt írom Liza itt ül az asztalnál, és épp a szendómmal szemezik 5 cm távolságból. Most felállok és hozok egy teát, kiváncsi leszek mi fog történni. Semmi mert most ment el, és feküdt le a helyére. Imádom ezt a kislányt, hiába vannak vele bajok, sajnos anyuék nem úgy gondolják a nevelés részét mint én, ezért sok a konfrontáció emiatt. Ez van.

Mivel vasárnap van, lesz ma jópár jó sorozat, pl a tuti gimit semmiképp se hagyom ki. :) Kinézek a nappali ablakain... Szakad a hó megint... Nagyszerű, amit tegnap ellapátoltam, az ma estére visszahullik. Nagyon nem tudok mit írni, most is épp a 40 rugós leendő fékszettem jár az agyamban, mivel képtelen vagyok várni. Amint kell valami nekem, utána nézek, és beszerzem. Hiába tök értelmetlen, mint például ez, így tél közepén. Áhhh megőrülök. Tiszta depresszió vagyok kb. Sehova nincs kedvem menni, főként az odő miatt...

Utálom Murphy-t...

Egészen konkrétan ennyi ideje nem gyújtottam rá.

Ami azt illeti büszke vagyok erre. Tényleg érezni a változást, és tényleg sok az olyan pillanat, amikor azt érzed, már nem bírod tovább. Szerencsés vagyok, mert az állandó itthon ülésnek van egy olyan jótékony hatása, miszerint itthon amúgysem gyújtottam rá. Táraságban már annál rosszabb a helyzet, ott mivel majdnem mindenki dohányzik, elég nehéz megállni, hogy ne gyújtson rá az ember. Legutóbb pistában is nehéz volt, de rájöttem, hogy míg a többiek ittak, én elszlopálgattam 2 vbk-t, meg 2 zsacskó ropit, és valahogy nem vágytam többre. Jó volt dumálgatni mindenkivel, és tökjó nem foglalkozni mások dolgaival. Mióta nem cigizem, kezdem megutálni a füstös helyeket, rájöttem, hogy méginkbb utálom a ruhámba beivódó cigi szagot, és már át rudom érezni igazán milyen az amikor egy cigitől bőzlő pali áll melléd közvetlen a buszon. Tisztábbnak érzem magam, és egy átmulatott éjszaka után nem kell azon aggódni, hogy bemenvén a városba dől a kabátomból a füst szag. Érezni végre rendesen a parfümöm, egyszóval jobb lett a közérzetem, és nem utolsó sorban szerintem másoknak is ez az állapot jobban tetszik. Sajnos nem vagyok túl erős jellem, így erőlködnöm kell azon, hogy mindenképp elkerüljem a rágyújtást. Próbálok például különböző kiegészítő elfoglaltságot találni a segíthet. Rágó, nyalóka, kedvencem a hals cukorka, valami üdítő, tea, stb. Akármi ami éppen eltereli a figyelmem, illetve a kezem is. A legjobb lenne ha folyton csókolóznék, lenne is tippem, csak nehezen kivitelezhető na... :D 

Reméltem a hiedelem rám is áll, és elkezdek többet enni és hízni, de ehhez képest fogytam vagy 3 kilót. Nagyszerű. Foggalmam sincs honnan fogytam mindezt, de mégiscsak elünt. Sajna az edzés is szünetel most 1 hónapig kb, mivel nem állok úgy anyagilag, sőt anyuék sem, illetve öcsémnek most van OB-ja, amire való felkészülése kimerítni minden, a sulin kívül töltött szabad idejét. Lefordítva, magyarul nagyon nincs ideje. Nekem sajnos annál több, de a saját szabadidőmet meg a kutya tölti ki. Így aztán vissza utalva ezért van az, hogy itthon ülök, de kezdem megunni,és az akkor előjön belőlem az önfejű énem, és tojva mindenre elhúzok itthonról. :)

Nagyon eltértem a témától, de most visszakanyarodok. Sokszor volt már olyan, hogy letettem a cigit egy időre, sőt volt, hogy ha jól emlékszem min 2 hónapig, csakhogy most az egészségem miatt is döntöttem így, és remélem így fog menni továbbra is.

Nagyképű dolog, de gratulálhatok magamnak azthiszem. :)

Esett egy nagy mennyiségű hó, ami ráadásul meg is maradt. Az idő nem javul sajna, akármennyire is tavaszt szeretnék már. Ez már önnmagában hozzájárul ahhoz, hogy szar kedvem legyen, meg szar közérzetem. Egész nap fel sem kelltem kb az ágyból, egész nap sorozatokat néztem... komolyan olyan vagyok mint valami depressziós idióta néha....

 Bakter olyan régen jártam itt, hogy lassan el is felejtem, hogyan kell blogot írni. Kissé rendhagyó lesz ez a post, mivel címet nem kap, mert nem tudtam kitalálni egyet sem, annyi mindenről fog szólni. :) (és ez nem üres fenyegetés!! :D )

Kezdjük szépen az elején.

Karácsony. szar volt... Ezt kár ragozni... :D Pár címszavakban mégis összefoglalnám: (erőltetett, felesleges, nyálas, édes, hosszú, unalmas, kajálós-dagadós, puszilkodós, kötelező mi van veledes) :D Jövőre elhúzok ha megtehetem valami szép meleg helyre, és áprilisig vissza se jövök onnan... :) fogjátok arra, hogy téli álom.

Szilveszter. Szintén szar volt, de legalább olcsón megúsztam. A társasággal nem volt baj, önnmagában. (persze akadt pár pozitív kivétel, de őket ismertem, és az már egy másik buli volt) Azért mondom így, mert nem lett volna tényleg gond vele, ha nem vagyok ott... :D tanulság: tessék a saját fejem után menni szépen!!!

Január nem hoztott sok érdekes dolgot, idén a kutya miatt még nem tettem ki a lábam a házból. Tudnák hova és kivel menni, de ráadásul még a mostani BKV féle baszakodás is halálra idegel... :) Ezt az időszakot most még átvészelem, és ha minden jól megy talán lesz munkám, illetve elkezdek egy főiskolai képzést is levelezőn. A bringázást már meg sem említem... végre megint szél, sebesség, jó idő, a gumi illata... Ez kell nekem! :)

Túl vagyok egy fogászati bóeavatkozáson, bár nem ez volt az utolsó. Sokat alszom mint mindig, egy picit depresszív is vagyok, dehát érthető amilyen szarul sülnek el a dolgok. Azért foglalkozom most annyi a bicózással h lekössem magam, olyan ez mint egy kapaszkodó... a szabadságom egy része... :) áhhh tutkó nem értitek, nem érthetitek, mert ti nem én vagytok... :D (nekem még megvan a fonál)

Háhhááá, most, hogy jól összezavartam mindenkit el is fogyott a duma. :) Mennem kell a kedvenc technikai sportom technikai részébe beleássam magam... Lassan ugyenis jön a születésnapom, amit leszarok, viszont a jó hír, hogy emiatt lesznek új fékek, meg még jópár dolog. 

Let's Rock !!!!

(utóirat: mégis adtam neki nevet... :D )

Nem nem, ez nem a szonda-ipszosz. Még mindig csak én, és lenne egy kérésem felétek. Tudom sok baromság lát napvilágot itt ujjaim mozgása nyomán, de nagyon kiváncsi lennék hányan vagytok ti, akik a blogom olvasság.

Egyszóval kérem azokat akik (legalább minimális szinten) olvassák, azok kommenteljenek eme bejegyzés alá, vagy pedig keressenek meg engem más úton módon. Persze aki tudja ki is vagyok valójában. :)

 blog writing = apple aluminium keyboard

Aki nem érti ezt az egyenlőséget/összefügést, vagy nevezd aminek szeretnéd, az vagy üljön tovább bambán a képernyőre meredve, vagy kérdezzen meg engen, vagy vegyen egy ilyen beviteli eszközt.

 Más néven "mountain bikeing".

Ez utóbbi véleményem szerint sokkalta populárisabb, és nem utolsó sorban közkedveltebb. Viszont mára már nemcsak annyiról szól már ez az egész, hogy bemegyünk a garázsba, kihozzunk a bringánkat, felülünk rá, és keresünk egy hegyet. Nem.

Mára totálisan megváltozott ez a sport, de szerintem jó értelemben. Nagyon sokat tudnék írni a multjáról, a technikai fejlődésről, illetve a sport szellemi részéről, de ehelyett próbálom inkább szűkre fogni a mondandómat.

Pár perce jött le pdf-ben az Amerikai Bike Mag friss, ehavi száma, ami kapcsán számomra nyílvánosságra került az a tény, amit 15 éves koromban kigondoltam, csak nem tudtam megfogalmazni. Mikor én annyi idős voltam, már több szakága létezett ennek a technikai sportnak, de manapság már szinte évente képződik egy új. Amiről jelen esetben szó van az három szakág, ami valójában 1-re szűkíthető, de mégis külömböznek egymástól. Ez a három a trail/all mountain/ és az enduro. Balról jobbra haladva "keménységi", illetve egyuttal pénzileg is nagyság szerinti sorrend uralkodik. 15 évesen rájöttem, hogy kellene egy merev farú bicó, ami alacsony súlypontú, nem XC-s geoval rendelkezik, de mégis könnyű, és mindazon álltal nagyon strapabíró. Ilyen akkor még nem nagyon létezett, viszont mára megszületett a "trail". Ez foglalja magába az ilyen jelleggel rendelkező bringákat, illetve ezek össztelós fajtáit. Magam is egy ilyen gépet bírtoklok, amely egyedileg épített, de a tervek már kispöcs koromban a fejemben voltak hozzá. Sosem voltam elégedett az akkori bicókkal, valahogy nem volt kerek a történet. Freeride gép sok, DH minek, az XC meg buzis. Semelyik nem volt kielégítő, olyan ami picit talán mindenre jó, azaz optimális... Számomra eszméletlen, hogy amit pár évvel ezeleött (6-7) kigondoltam, az mára egy saját szakágat/szakágakat rejt magában, amihez mostmár, azaz a 2010-es évtől halomra érkeznek az alkatrészek, illetve a bringák. Ezaz!!!! Mostmár a Shimano "belépő szintű" Deore szettje is hordozza magában az erőt, a strapabíróságot, a könnyedséget, és a laza életérzést ami ezen stílus alapköveinek számítanak. Nézzétek meg (persze aki bringás) a régebbi, deore, XT, LX szetteket, és hasonlítságok össze a maiakkal. Régen ezt "túlépítésnek mondták" Mamár kissé másról van szó. :) Eljött végre az én időm. Sajnos anyagilag vagyok "csak" lehetetlen helyzetben, mert ha nem itt élnék mára már saját boltom, és vállalkozásom lenne, és otthon nemcsak a Ruckus , hanem egy Force 2.0 is állna. Bezony. Szívesen tovább lépnék az "Enduro" kategóriába is, az össztelős, erős 160-at mozgó gépek világába, de egyenlőre inkább a Ruckus fejlesztésével szeretnék törődni, és kitanulni minden fogást, ami technikai kezelés terén nem tudok. Mindezt persze optmális esetben külföldön tehetem majd idén nyáron. Szurkoljatok. :) Sosem vonzott az XC, de azért egy olcsóbb, jól működő és könnyű gépet szívesen építenék városi használatra, noha a Ruckus meglepően könnyű lett, és nagyon haladós kis gép, annak ellenére, hogy geoban IS van nem kevés enduro beütése. Évi furcsálta, hogy úgy beszéltem róla, hogy az én kicsikém, pedig nálam egy bringa nemcsak használati tárgy. Hónapokat dolgoztam érte, napi szinten 10 órákat, a váz gyerekori álmom volt, és most a munkám, és álmaim gyümölcse itt áll lenn a nappaliban. Emiatt van az a kötödés felé. :)

Viszont az álmodozás itt nem ért véget... :)

 Néha eszméletlen jól esik pár apróság, és nagyon tudok örülni dolgoknak. Most éppen a kedvem 2 szelet sonkás szendó, és egy nagy pohár málnaszörp dobta fel. :) Pedig csak 2 szelet friss kenyérről, jóféle vajról, pár szelet sonkáról van szó, illetve üditőről, mégis nagyon jól esik. :)

Egy hiba mégis van... lehet nem bírom magamba gyűrni... :D:D

 Lassan itt az új év, ami nagyon jó, többek közt azért, mert ezzel együtt lassacskán a tavasz is megérkezik hozzánk, ami egyenlő a jóidővel, és a bringázás szezonjával. :) Végre szegény GT is magához tér majd egy kis átvizsgálás után, és újra róhatom vele Budapest útjait, és remélhetőleg majd bizonyos bel és külföldi hegyvonulatokat is. :) Ezzel kapcsolatos a jelenlegi fékrendszerem teljesítménye is, ami hagy némi kívánni valót maga után. Mondhatni baszik fogni. :D Még idén nyáron lett összerakva a kicsike, de onnantól a fékkel sajnos csak gond volt. A fékerő kevéske, még az én pille súlyomhoz is, a folytonos fékezéskor előjövő rezgős darálással pedig semmit sem tudtunk kezdeni, így döntésre jutottam. A fékrendszert eladom, és egy teljes hidraulikus tárcsafék szettet kap a kicsikém. :) Utóbbi két napban nézelődtem a neten, hogy mit és merre, és már láttam a 2010 elején megjelenő nyalánkságokat. (közben Liza a háttérben alvás közben olyanokat fingik) A shimano és az avid is belehúzott, és kiadnak pár olyan féket, amitől igencsak megindult a nyálelválasztásom. :) Ezen kívül valószínüleg majd kap egy új, shadow technológiára épülő hátsó váltót, egy új nyerget ami majd nem töri a hátsó felem, és egy pár lock-on markolatot Nyami...

Tavaszt a népnek!!! :)

 Ehhh, nem nyert. Mondjuk sokmidnen nem nyert most, de egy dologban sajnos túlzottan elbíztam magam, így marad a bkv. A többibe nem megyek bele. :)

Ez úton is békés, boldog karácsonyt/hanukát kívánok mindnekinek, akit ez érint. :) Mindenki másnak csak csütörtök. :) Utóbbiba ne menjünk bele... :)

Hulla fáradt vagyok. Viszont nem nyugodtam meg. Rettentő nagy terhet raktam ezzel a "családunk" vállára, ami remélem megtérül. Sajnos tartok tőle, hogy nem vagyunk alkalmasak egy ilyen kis jószág nevelésére. Persze lehet, ez csak a paranoiámból fakad. Minden esetre én mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy jó szülők legyünk, ha foggalmazhatok így.

Reggel 8 kor kelltem, összekészültem, 10 elött nemsokkal már itt volt Tomi, bepattantunk a kocsiba, és reggeli beszerzés után már száguldottunk is tova Győrszentiván felé. Nagyjából 1:20 perc autózás után megérkeztünk, ahol Anikó fogadott minket, aki legalább olyan tüneményes mint a kutyusai. Dorka (a kiskutyák anyja) rohant felénk, illetve a többiek is. Üdvözölt minket, körbeszaglászott, és farkcsóválva kisért minket be a gyönyörű kertbe. Egy fűtött garászban voltak a kiskutyák. Valami elbűvölőek. Az általunk kiválasztott szuka kicsit világosabb színű volt, mint ahogy az a képeken látszott, de mint kiderült ez azért még sötétedik. :) Sajnáltam szegényt elhozni a testvérei mellől, dehát ez van, ez az élet rendje, ahogy azt Anikó is mondta. Apropó nagyon látszik mennyire szereti a kutyáit. Hihetetlen jól bánik velük, szeretgeti, ápolgatja, őket. Nagyon közeli kapcsolatot ápol velük. Hazafelé a kis apróság az utat egész jól viselte, csak unokabátyáméknál sajnos nagyon megijedt, és ennek erős hasmenés lett a következménye, aminek a szőnyeg itta meg a levét. Nem picit volt ciki, de sajnos ez ezzel jár. Nálunk majd ugyanez lesz a helyzet valószínüleg, mivel az új környezet, mama sehol, tesók se, ki ez a sok ember, stb... Sajnálom szegényt megfürdettük, mert tiszta olyan volt. Még picit vizesen bebújt a radiátor alá, és legalábbis amig ott voltam ki sem mert jönni onnan. Pisti csinált neki gyorsba egy kennelt, amibe betették, de szegény úgy elkezdett sírni, hogy már énis majdnem azt csináltam. :S Amint elkezdted simgatni abbahagyta, de ahogy elvetted a kezed elkezdte. Számomra még hihetetlen mennyire élvezik és igénylik az emberek társaságát. Nagyon új nekem ez az egész, akárcsak neki. Remélem kis idő mulva megnyugszik, és elfogad minket gazdinak. Azthiszem még lesz mit írnom erről a történetről szép fokozatosan.

 Mostmár tényleg minden meg van kavarva, akárcsak a gyomrom a reggeli laza kis "problémás" melegszendó miatt. Kezdjük azzal, hogy a kinézett tárcsafék szettet eladták az orrom elől. Bazki ki az a barom aki télen fesz féket? - gondoltam magamban. Ezek szerint sokan gondolkodnak így mint én. Most vehetek majd tavasszal fékszettet magamnak dupla ennyiért. Nagyszerű. Aztán Anikó most hívott, hogy mégiscsak mehetnénk holnap,ha még jó nekedm, mert mégse megy Grácba tenyésztői konferenciára. Most szervezhetek megint mindent előlről. Tökömbemá.

Fasz kivan. Még valaki? :D

Iszonyat nagy este volt. Most írok inkább, mert még friss az élmény, meg a pia is bennem!!! :D Tengermély tiszteletem a jelen lévőknek! Még ilyet! :) 

Közben hazaesvén még félig pityókásan az iPod Shuffle műtéte is megvolt. Jelentem a beteg jól viselte a műtétet, és teljesen fel fog épülni. :)

... Hamár így a kezem közé került egy még számomra ismeretlen apple termék , akkor írok is egy gyors tesztet. Van létjogosultsága a picúrnak. Több szempontból is. Egyrészt kompakt, ami a mai világban mindennel szemben alap követelmény. A borítása straparíró alumínium. Ez szintén csak pozitívum. Alapjáron kellemes hangzás, ami egy jó fülessel kiegészítve garantáltan jó élményt nyújt. Szép. Ez persze szubjektív dolog, de számomra az apple féle minimalista dizájn mindig is tetszett, és itt is erősen megjenelik. Az aksi teljesítményéről sajnos nem tudok érdemben nyilatkozni, de annyit elmondhatok, hogy biztosan hibátlan, mivel egyik apple termékben található aksi sem volt rossz soha. :)

Számomra mindig is hihetetlen volt, hogy az Apple mennyire figyel a vásárlóira, és mennyire tudja, illetve ismeri azok igényeit. Elég ha a szóban forgó iPod-ot megnézzük. Alu borítás, klipsz a hátán,  szép nagy gombok. Egyértelműen zenehallgatásra termett minden szempontból. Semmi sallang. Felesleges is volna, hiszen ennek nem az a célja. Egész egyszerűen ezt használni kell, és semmi több. :) Fontosabbnak tartotta Johnny Ive (az apple dizájnere) a funkcionalitást, mint a sallangot, így született meg a shuffle, ami véleményem szerint egy mérhetetlenül költséghatékony, fenomenális, és praktikus kütyü.

Bogi, használt egészséggel. :)

Think different - Apple

 Mindíg segítek mindenkinek, bár ennek sincs feltétlenül értelme. Mint kiderült, ha nem foglalkozok dolgokkal, másfelől megközelítve szarok rá, akkor jut egy kis időm magamra, de mivel mindenki azt szokta meg, hogy karitatív vagyok, mint a vöröskereszt, ezt mára már szinte el is várják tőlem. Ebből következik sajnos az a sok probléma ami a nyakamba szakadt. Próbálom végre kicsit a saját életem élni, próbálok találni egy rendes lányt, összeszedni magamat, fogalkozni a családommal (már amennyire ez az :D )erre egy rakat ember kibukik, hogy így meg úgy. Mivel hajnal 3 van, ezért azt merem mondani a mai nap csak jobbat hozhat a tegnapnál...

Kicsit sok volt az input áradat amit kaptam információként. Viszont mivel nem ezek kötnek le végre, hanem pár dolog, ami kézzel foghatóbb, ezért ki merem jelenteni, hogy végre picit elfoglaltnak érzem magam. Ezekről nyílván való okokból nem írhatok, de legyen annyi elég, hogy egy részüknek nagyban köze van a közeledő ünnepekhez. Egy olyan ember van most, akinek a boldogsága jelenleg nekem mindennél többet ér, és már szinte izgulok a közeledő végkifejlet miatt, amikor is meglátom az arcát. :) Jó lesz remlem. Túl sok időm, szeretetem, pénzem van benne, hogy ne legyen átütő siker.

Viszont emiatt, illetve sok "karitatív munka miatt" (pl: nagybátyám buggy projectje, aminek a felfüggesztése miattam lett működöképes) úgy érzem, hogy lehet, hogy én is megérdemelnék valamit, vagyis ez így baromság... Nem kell nekem semmi, csak maga a meglepetés. Az hiányzik. Szeretném, hogy végre meglepjenek, akárki akármivel, ünneptől függetlenül. Viszont láttam valamit, amiről sokmindenki tud, és ebből következtettem valamire. Bár elméletben esélytelen, hogy "azzal" meglepjenek, de valahogy mégis... Reménykedik az ember na, illetve beleéltem magam, bár valószínüleg feleslegesen. Sok minden egybe vág mégis a dolog létrejöttéhez... A Pistinek nyújtott elég nagy segítségem, a jogsim útban levősége, a nyári beszélgetés egy majdani kétkerekű közlekedési eszköz vásárlásáról, nem beszélve a szétszedett egyedről amit náluk vettem észre az udvaron, illetve arról a tényről sem feletkezek meg, hogy ők ennek a közlekedési formának a rabjai voltak sokáig. Fura... Nemsokára kiderül. Tény, hogy ettől a meglepetéstől az agyamat eldobnám...

Más. Apu számítógép problémáját megoldottam egy pillanat alatt, vagyis az a pillanat legyen inkább jópár óra, mivel tegnap hajnal 4 kor végeztem vele. :) Nos az eredmény nagyon jó lett, viszont köszönetet nem igazán kaptam érte, vagy bármilyen mértékű elismerést. Nem értem mit is várok... :)

Na megyek aludni, mivel eszméletlen fáradt vagyok.

Érdekes dolgokat álmodtam, bár sajnos egy "olyan" sem volt köztük. Ellemben volt régi gyilkosság nyomozásába belekeveredéses ( ne is kérdezd :P ), illetve természetesen volt kiskutyás is. Utóbbi teljesen érthető szerintem. :) Nem is tudom miért...

Ma sajna rohangállhatok szkenner, meg még pár dolog után. Mivel ugye nekem van "sok időm", meg "bkv bérletem". Éjjen. Ők ezzel oladják meg azt, hogy kurvára nincs kedvük elintézni a karácsonyi ajándékok beszerzését, így mint minden évben, mostis rám HTK-zzák a dolgot, amit bár iszonyatosan utálok, dehát ez van.

Most amúgy a nappaliban ülök, iszogatom a forró teámat, és visszagondolok a tegnapi beszélgetésekre, és azokra az időkre amikor még, ahogy azt Bogival is beszéltem... hogy is mondjam... fontosabb, és teljesebb életünk volt, mint a mostani. Régen volt már, hogy fontosnak éreztem magam, sok mindenki volt körülöttem akikre számíthattam, éshát volt mindig 1 valaki, aki olyannak szeretett amilyen vagyok. Na igen, ebben vele egyezünk, ez hiányzik nekünk na. :) Ez nem az a post amitől el kell szonytyolodni, vagy bármi, csak annyira unalmasak a mindennapjaim, hogy 1-1 ilyen este mint a tegnapi nagyon vissza tud hozni az életbe, csak utána másnap reggel (főleg mert nem ébredt ugyebár senki mellettem... ez se lett volna rossz) konstatálja az ember, hogy minden csoda csak egy ideig tart. :)

Karácsony.

Bár rühellem, mert megint egy időpont amin jönnek a kötelező tisztelet körök, a kötelező jajj de szeretjük egymást körök, aminek nemsok értelme, ahogy az erőltetett hangulat teremtésnek is, mégis most várom egy picit, mert jó lesz példának okáért anyu arcát megnézni, bár azt még ki kell találni, hogy milyen megoldást választunk a meglepihez. Kevesebb mint két hét van addig, és még egy csomó dolgot el kell intézni. 

Ergo: Szopóóó van!!! :P :D:D

Nagyon jó estém volt, illetve sok mindenkinek volt ma jó estéje úgy érzem. Aki tt volt, tudja na, többieknek meg nem érdekes. :) Rég nem firkáltam erre, amiért jogosan le is basztak, szóval most pótlom a lemaradást. Itthon vagyok, fekszem az ágyamban egyedül, a háttében halkan duruzsol a Discovery, de meg mondom őszintén, hogy volt ma jópár pillanat, amikor megfordult a fejemben, hogy az ágyam szívesen megosztanám valakivel most, de nem TV nézés céljából. Néha rossz kisfiú kéne legyek. :P :) Mivel viszont jó kisfiú vagyok, csak a fantáziám játszott el a gondolattal. Bassszus elvégre férfi vagyok vagy mi, és nem vagyok fából. Nem ecsetelem miért, illetve mitől még a végén magára ismer a hölgyemény, és esetleg elbízza magát na. :P Tűrtőztettem magam, mert az agyam ezt diktálja, amire mellesleg hallgatni szoktam. Viszont most megyek aludni, mert csukódik a szemem egyre jobban, és drága mulatság lenne lefejelni a macbook-om. :)

Remélem valami jót fogok álmodni. Lenne ötletem hozzá na... :P :)

Good night! Welcome to my world.

 Basszus, na ettől tényleg összefosom a bokám, ráadásul már csak nem egész 3 nap van addig. Hétfőn és kedden még megcsinálom a két utolsó vzetési alkalmamamt, amiért ráadásul plusz 10 000-et kell fizetnem, mivel ez már az alap 20 órán sajnos túl van. El van rontva ez az egész. Anyuval azt beszéltük, hogy vicces, hogy vagy viszel magaddal egy kis kenőpénzt, vagy pedig ha nem akkor valószínüleg megvágnak, bármilyen ügyes vagy, és emiatt az következik, hogy fizethetsz a kötelező pótórák miatt, illetve fizetheted be még egyszer a vizsgadíjat.

Na ilyenkor mi a fenét kéne tegyek?

 A magyarországon "őshonosnak" számító ünnepek erősen problémásak. Legtöbb ugyebár vallási eredetű, amitől a szőr feláll a hátamon, de aki csak a saját születésnapján tud örülni, az rendkívül önző ember. Kellenek ezek az élmények is, hiába számítanak mára teljesen "mindennaposnak", elcsépeltnek, és kötelezőnek. Itt jön a képbe ősz szakállú kedvencünk, a Mikulás. Mára divat lett arról beszélni társaságban, hogy ki mennyire nem bírja elviselni a karácsonyt, ki akarja már a csúcsdísz felhelyezése előtt lemészárolni a komplett rokonságot, ki gyűlöli jobban a teljesen elavult karácsonyi menüt, amelyhez családja makacsul ragaszkodik évek óta, és természetesen hogy ki kapott szánalmasabb ajándékot úgynevezett szeretteitől. És még ha ez túlzás is, a karácsonynak vannak az elviselhetetlent közelítő mozzanatai, az ajándékvásárlástól kezdve a Mennyből az angyal közös elénekléséig. Igaz, utóbbi nem túl gyakori jelenség A Mikulással semmi ilyen gond nincs. Senki nem kerekít túl nagy feneket neki, és az ajándék mindenképpen csoki, amit meg úgyis szeret mindenki. Nem lehet belekötni szinte semmilyen téren. Még a megszálott ateisták sem tiltakoznak ellene. :) Mellesleg róla mindenki tudja, hogy lapföldön él, és csak Decemberben látogat el hozzánk ajándékot osztogatni. Szerethető a Mikulás imidzse is. A nagy szakáll meg a piros ruha igazán barátságos egy olyan világban, ahol már minden vidám, gyerekeket cirógató öregembert gyanúsnak tartanak a szülők. XD Rénszarvasos szánja is tök rendben van, abban tényleg nehéz nem észrevenni az öreg motoros rockerre hajazó figurát. Mondjuk a legjobb PR csapattal bíró, és ettől híres szánhúzó rénszarvasa Rudolf, akinek pirosan világító orra azért erősen problémás, de ebbe ne menjünk bele. XD

Mindent egybevetve, ha lehetne én kihagynám mindkettőt, de ne feledjük főhősünk csak egy szimpatikus, nyilvánvalóan atomrészeg öregember, aki boldoggá teszi a gyerekeket. XD

 Túlzottan is. Lassan már nekem fura hogy miért lettem ennyire éjjeli bagoly, hogy gyakorlatilag tartalmilag dús gondolat éjfél elött nemigen jut eszembe... XD Ezért is van az, hogy minden éjjel fent vagyok, úgy 2-3ig. Mondjuk a mai éjjel túl sok épkézláb ötlet, vagy gondolat sem jut eszembe, de "példa rá a kivétel". A tegnapi, vagyis mostmár tegnap elötti edzés elég addiktív volt, egyrészt megtudtam, hogy az emberi testet, azon belül pedig a felsőtestet milyen izmok borítják, illetve, hogy mára ezek mennyire tudnak fájni, és megtudtam, hogy milyen érzés végre rendesen elfáradni. :) Nos azthiszem ennyi az elmúlt 24 óra nagy tanulsága. A vinyó gondomról nem írok, megfogadtam, hogy nem untataok senkit ezzel a baromsággal, elég ha majd én kitalálom mi is kell nekem. :)

Utóiratként engedjétek meg, hogy felvéssek ide egy szösszenetet, ami egyenesen az én agyamban született meg egy Hollandiában készült, kerékpározó lányt ábrázoló kép, és az ehhez kapcsolódó infrastruktúrális vita kapcsán:

"Budapesten mindent ellopnak, ami csak mozdítható. Ami nem, azért késöbb visszajönnek, és azzá teszik."

Jóéjszakát. :)